Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
40 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) in the Second Sophistic, Past and Present No. 46 (1970), 3-41. Ue. kisebb változtatásokkal in: M. I. Finley (szerk.). Studies in Ancient Society, London 1974, 166-209. Számos további példával a téma újabb - inkább összegző jellegű, s csak kevés új meglátást felmutató - áttekintését adja S. Swain, Hellenism and Empire. Language, Classicism, and Power in the Greek World, AD 50-250, Oxford 1998 (az 1996. évi kiadás reprintje), 65- 100 {Part l;Ch.3: Past and Present), ill. lOlskk (The Greek Novel and Greek Identity). 150 A császárkori görögség igenlő állásfoglalásához a római állam monarchikus berendezkedésével kapcsolatban - röviden - 1. A. H. M. Jones, Roman Economy, Oxford 1979, lOlskk. A téma bevezetéseként mindmáig a legjobb feldolgozás J. Kaerst, Studien zur Entwickelung und theoretischen Begründung der Monarchie im Altertum /Historische Bibliothek Bd. 6/, München u. Leipzig 1898; küln. 63-79. és 80skk. 151 Vö. W. Capelle, Griechische Ethik und römischer Imperialismus, Klio 25 (1932), 86- 113; 94skk. = WdF 528 (1979), 238-270; 244skk. 152 Vö. M.T. Griffin, Seneca. A Philosopher in Politics, Oxford 1976; küln. 166skk; 178skk; 200skk. és passim. 153 Az itt, szándékolt rövidséggel csupáncsak vázolt kérdések tágabb -elsődlegesen „római” indíttatású - összefüggéseihez 1. küln. A. Wallace-Hadrill, Civilis Princeps: between Citizen and King, JRS LXXII (1982), 32-48. Dión Chrysostomos az .egyeduralom’ szükséges voltáról kialakított felfogásához (or. 1,1 lskk; 11,71; 111,41-50; IV,62skk; vö. 111,56; 63-66; 66-68., ill. 111,47. és XL,41. stb.), közelebbről pedig az Imperium Romanumon belüli görög világ fennmaradásához általa is elengedhetetlennek tartott monarchikus hatalommal kapcsolatos nézeteihez - V. Valdenberg a további kutatások irányát sokban meghatározó tanulmányán kívül: La théorie monarchique de Dión Chrysostome, REG XL /1927/, 142-162. - újabban 1. küln. J. Moles, The Kingship Orations of Dio Chrysostom, in: Papers of the Leeds International Latin Seminar, Sixth Volume 1990; Roman Poetry and Drama, Greek Epic, Comedy, Rhetoric (szerk. F. Cairns - M. Heath), Leeds 1990; 297-375. Az ott tárgyalt témák további részleteihez - megannyi vitatható következtetéssel és részmegállapítással - 1. még E. Berardi, Un uso della figura di Alessandro Magno: la seconda orazione Sulla regalitá di Dione di Prusa, Quaderni del Dipart. di filológia, linguistica e tradizione classica (Torino) 9 (1997), 225-243; továbbá, az előzőhöz hasonlóan számos vitatható következtetéssel, és kevéssé invenciózusan: E. Berardi, Aviditá, lussuria, ambizione: tre démoni in Dione di Prusa Sulla regalitá IV 75- 139, Prometheus 24(1998), 37-56. Adióni ,basilikosok’ értelmezéséhez újabb-remélhetően érdemes - hozzájárulás még D. Konstan, Friendship and Monarchy. Dio of Prusa’s third Oration on Kingship , Symbolae Osloenses 72 (1997), 124-143 [non vidi], 154 Erre a megállapításra jutott már J. Bleicken is: Der Preis des Aelius Aristides auf das römische Weltreich (or. 26 K), NAWG phil.-hist. Kl. Jahrgang 1966, No. 7, 223-277, 237sk; 240. A téma szélesebb összefüggéseihez 1. S. A. Stertz, Aelius Aristides’ Political Ideas, ANRW II 34,2 (Berlin - New York 1994; szerk. W. Haase), 1248-1270; 1254- 1260; továbbá I. még F. Millar, The Emperor in the Roman World (31 BC - AD 337), Ithaca, New York 1977; 203-272. és küln. 207sk (az ,eis Rhómén’ 32. kaputjához). Egy újabb, a dióni oeuvre köréből vett párhuzammal élve, figyelmet érdemel, hogy míg Dión Chrysostomos „jó királya” az or. 1-lV-ben (valamint a tartalmilag és szövegkritikailag szorosan hozzájuk kapcsolódó beszédekben: or. XXXVI és LXII) maga „a testet öltött törvény” (nomos empsychos: or. LXXX.5.) - bár annak, végső fokon, önmaga is alávetett-, addig Aelius Aristeidés a „Róma-beszéden” belül megnyilvánuló felfogásában az uralkodó már nem a törvényt testesíti meg, hanem egy világméretűdemokrácia első polgáraként (or. XXV 1,90; vö. 31. és 109.C.) maga is a törvény hatalma alá tartozik. így már Bleickennél, NAWG 7 /1966/, 240.O. 33.sz. jegyzet, majd hasonlóképpen R. Klein ezzel kapcsolatos értékelésében is: Die Romrede des Aelius Aristides. Einführung, Darmstadt /Wissenschaftliche Buchgesellschaft/ 1981; 132. 155 Vö. Bleicken, NAWG 7 (1966), 237sk. és küln. 239; néhány ezt kiegészítő szemponttal 1. még 251. A további részletek Stertznél: ANRW II 34,2 (1994), 1260-1262. A téma átfogó bemutatását adja újabban A. Lintott, Imperium Romanorum. Politics and
