Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A Látható Világ lefestve 97 Világoság: mind-azon-által mindenekben minden. Mindenütt és sohol-sem. A legföleb jó, és egyedül, ki meréthetetlen kút feje minden jónak. Minden dolgoknak, mellyeket világnak hívunk, a mint Alkotója (Teremtője) ekkép- pen-is igazgatója és meg-tartója.” Comenius pánszofikus bölcsességében mindeneknek kiindulópontja Isten. A könyvben a megszólítás, és a minden bölcsességek megragadásának feltételét képző ábécé után ez az első fejezet. A kép és a szöveg látszólag az Istenről beszél, azonban sokkal többet mond Comeniusról, koráról és világáról. A kép kitűnően foglalja össze egy archetipikus struktúrába a szöveg állításait. Amit látunk, az a kiábrázolhatatlan Isten „képe”. Ez már önmagában is érdekes. Comenius egy kis protestáns közösség, a cseh-morva testvérek közösségének tagja, mi több, püspöke volt. Jóllehet a közösség a „reformáció peremén” szerveződött, tagjai közül többen, egy ideig Comenius is, erőteljes antifeudális nézeteket vallottak, mégis e közösséget több, a „centrumhoz tartozó” befolyásos egyházfi és uralkodó is támogatta, s a közösség teológiája is alapvonalaiban a reformáció centrumához állt közel. Az Isten ilyen ábrázolása éppen ezért igen érdekes. Comenius ragaszkodik protestáns hitelveihez - de pedagógiai elképzeléseihez is. A kép pedig tökéletes „középút”. Olyan, mint egy meditációs kép. Közepén egy szaggatott körben a tetragramm, az Isten neve van. Az Isten neve s nem a képe, jóllehet a leírt név sokszor több, mint a festett kép... Itt azonban a négy betű által körülvett űr, pontosabban hiány, „ottnemlét” a fontos. Ez és a szaggatott vonal talán ugyanazt a megfoghatatlanságot, meghatározhatatlanságot jelöli. A négy betű elhelyezése zseniális. A kört tükrözi, követi, melynek nincs kezdete, sem vége. Ráadásul valóban „önmagában vagyon”, hiszen a Név kezdőbetűjétől elindulva az óra járása szerint és azzal ellenkező irányban is ugyanazt az eredményt kapjuk45. A kör az egység szimbóluma de a zártságé is egyben. Mint egy matematikai halmaz, mely az egynemű elemeket gyűjti egybe. A kör kvázipont. A pont pedig a kezdet is. A kört háromszög veszi körül, mely - pl. a római katolikus oltárok csúcsain - az Isteni Háromság szimbóluma (is). Azokkal ellentétben viszont ez az egyik csúcsára van állítva, s így - ha tetszik ingataggá válik, ha tetszik - dinamikus lesz. Az 1672-es angliai kiadás képe már megmagyarázza a háromszög elhelyezkedését. Magyarázata „dogmatikus”: Szentlélek Atyától és Fiútól való származására utal46. (Ld. 9,b. sz. ábra.) Ezeket ismét egy kör övezi, mely a zártság és kezdet-nélküliség előbbi tartalmai fölött itt talán az egységet hangsúlyozza. Ez sugároz, mint a Nap. A Nap pedig sokszor a zsidókeresztyén szöveges és képi hagyományban egyaránt az Isten, az erejével teremtő, hatalmá45 Ha előre lépünk az 54. jegyzetben írottakhoz, azok tükrében ez az elhelyezés határozottan az időn kívüliséget jelzi. 46 Külön érdekes a három „Non est” felirat elhelyezése a képen! (9a. ábra) Az Isten, 1669
