Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
94 Egyháztörténeti Szemle II1/1 (2002) zethető pl. allegória mintakönyvekre.36 Mint.vizuális információhordozók - az előbb mondottakból egyenesen következik - nem csupán illusztrálnak. Nem csak mintegy vizuális leltárát nyújtják mindannak, ami a szövegben említésre kerül, hanem ezen fölül nemegyszer szinte szimbólumrendszerbe sűrítik a szöveg tartalmát, s így azon túl is mutatnak. így tehát nem meglepő, hogy Comenius a képeket is maga tervezte. „Minden valószínűség szerint az általa megszerkesztett Orbis pictust még Sárospatakon 1653-54-ben saját kezű rajzokkal látta el, de - sajnos - a kivitelezéshez szükséges vésnökmesterre már nem akadt, ezért küldötte kéziratát Nürnbergbe.”37 Nürnberg választása nyilván nem véletlen. A fametszetek készítése általában három „lépcsőben” történt: az első lépcső maga a szerző, jelen esetben Comenius, akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy mi kerüljön a metszetekre, és szerencsés esetben valamilyen mintát, vázlatot, sőt ha a megfelelő tudás birtokában volt, kész képet tudott a rajzoló elé adni38. A második lépcső tehát a rajzoló, aki az eredeti alapján a dúcra rajzolta az ábrát. A harmadik lépcső - sok esetben a leggyengébb láncszem - a véső. Rajta múlott, hogy a fa adta lehetőségek kihasználásával mekkora finomságot, részletgazdagságot tudott elérni. Ez a három lépcső nem csupán technikai szempontból, hanem a képi információ átadása szempontjából is fontos, hiszen az Orbis pictus esetében a szerzői intenciók és a dúcok vésése közt századok telhettek el - kérdés, hogy a késői rajzoló és véső hogyan viszonyult a szerző elgondolásaihoz. Az első „Lucidárium”-hoz s „utódához”, az Orbis pictushoz készült rajzok sok hasonlóságot mutathattak (erre utalhat a két, Sárospatakon próbaként kinyomtatott töredék összehasonlítása az Orbis pictus megfelelő ábráival39). Comenius nagy figyelmet fordított a képek megfelelő elkészítésére, a szemléltetés ideájából következően fontos volt számára, hogy a metszetek a lehető legjobb minőségben s intencióihoz - a szöveghez - maximális hűséggel készüljenek. Nürnberg messze földön híres műhelyeivel garanciát jelenthetett az elkészült munka minőségére nézve, arról nem is beszélve, hogy az Endtner műhely munkáját - ahol a könyv végül is készült - Comenius már ismerhette. A kiadások összehasonlítása nyomán valószínű, hogy vagy Comenius személyes felvigyázása40, vagy valamely más ok miatt egyfajta hagyományozás alakult ki a képek terén, s bizonyos kiadások sokszor csak hosszas megfigyelés után árulnak el némi különbséget, akkor is csak a legapróbb részletekben, mondjuk egy felhő alakjában, vagy 36 Ilyenek pl. az erényeket bemutató táblák, Id.: Bakos József. Comenius Orbis pictusa képanyagának és szövegének forrásáról. Temperantia - mértékletesség. Eger, 1978. (Az Egri Ho-Si Minh tanárképző Főiskola Füzetei, 69.) 37 Comenius: A látható világ. 8. p. 38 A teljesség kedvéért azt azért meg kell említeni, hogy ez utóbbi Comenius esetében nem kétség kívül bizonyított. 39 Az ábrák összehasonlítása véleményem szerint a nürnbergi nyomtatás kérdését is némileg árnyalja. A pataki Lucidarium vésőjét nem ismerjük, munkája azonban nem sokkal gyengébb, mint a későbbi nürnbergi kollégájáé. Ami különbség látható - tekintettel arra, hogy nem túl jó körülmények közt ráadásul esetlegesen fennmaradt próbanyomatokról van szó - betudható akár a festékréteg nem megfelelő felhordásának is, stb. Azt viszont tudjuk, hogy a sárospataki nyomda kapacitása meglehetősen szűkös volt, Renius - akit mellesleg maga Comenius hozott patakra, tehát képességét megfelelőnek tarthatta - a munkákkal lassan haladt, a Vestibulum kiadásához pl. egy esztendőre volt szüksége. így elképzelhető, hogy az Orbis pictus kiadásához a pataki nyomda kapacitása egyszerűen nem volt elég. Mindez persze csupán kiegészíti a magyarázatot, hiszen Comenius maga is említi a vésnök hiányát. Vö. Takács Béla: Comenius sárospataki nyomdája. A sárospataki nyomdatörténete 1 (1650- 1671). Sárospatak, 1958. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei.) kin. 41-62. p. 40 Az első kiadások - pl. az angliai - megjelenését figyelemmel kísérte.
