Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
90 Egyháztörténeti Szemle 111/1 (2002) én hatszáz más könyvből csak nagy fáradsággal tudtam összegyűjteni, és amelyet még nagyobb fáradsággal sikerült elrendeznem és a módszer fényességével megvilágítanom.21 Az egyszerűség, az összegyűjtés, a módszeres összefoglalás és elrendezés - Comenius ezekben szorgalmatosán követte mesterét, s az Orbis pictus is ezen elvek mentén készült. Valószínűleg elég korán „kikristályosodott az a meggyó'ződése, hogy az összes emberi ismeretet a legegyszerűbb, legáltalánosabb alapfogalmakra kell viszszavezetni. Emellett ki kell dolgozni az alapvető fogalmak egymáshoz való kapcsolódásának rendszerét is. Ez a mindent átfogó tudomány lesz a “tudományok tudománya”, vagyis a pánszofia22. “A mindentudás” majd hozzásegíti az embert ahhoz, hogy megtalálja helyét, boldogulását a világban.”23 Tegyük hozzá, hogy itt, az általános értelmezésekkel ellentétben, hangsúlyosan nem egyszerűen „mindentudásról” van szó, hanem minden dolgok rendszerezett és harmonikus tudásáról, mintegy nyelvtanról és szótárról a „nyelviként megragadott” világhoz. Könyve megformálásában Comenius a fokozatosság, s az egymásra épülő ismeretek elvét követte - csakúgy, mint iskolarendszerében általában. Ennek következtében a könyv anyaga az egyszerűtől az összetett, a konkréttól az elvont s a közelitől a távoli felé halad. A könyv anyaga ezek alapján nagyjából az alábbiak szerint csoportosítható24 (persze ez csak egy utólagos csoportosítás, eredetileg a fejezetek közt nincs, csupán egyetlen direkt cezúra a XLIV. fejezet előtt): 1. Megszólítás 2. Ábécé 3. Elemi ismeretek: I. Az Isten; II. A világ; III. Az ég; IV. A tűz; V. A levegőég; VI. A víz; VII. A föiyhők; VIII. A föld. A Világról szóló fejezetben (II.) az 1669-es kiadásban ezt mondja: „Ekképpen rakva vannak lakosival a négy éltető állatok, mellyek a világnak legnagyobb testei.” Az 1798-as pozsonyi kiadás ugyanezt így fogalmazza meg: „Az egész Világ négy éltető-állatokból áll, a’ mellyek: a’ levegő-ég; tűz; víz; és föld.” Ebben az első részben ezeket veszi sorra tehát Comenius, a következőkben pedig részletezi ezek különb nemeit. 4. Természetrajz: IX-XXXIV. 5. Antropológia: XXXV- XLIII. 6. „Az embernek élemetje” XLIV- LXXXII. Az 1669-es kiadásban a XLIV. fejezettel kezdődő részt így vezeti be: „Az embert láttuk; mostan menjünk tovább az embernek élemetjére (eledelére, ételére, italára) és az kézműves mesterségekre, mellyek ide szolgálnak.” E részben tárgyalja azonban a kézműves mesterségek alapanyagait és a különböző kézműves termékeket, valamint azok felhasználását is (pl. „A sörfőzés” és „A vendégség” „Óramutatók”, vagy „Nézésre (szemnek) szolgáló üvegek”, „Az ház” és „Az háznak részei”) általában olymódon, hogy a részek és tevékenységek egy nagyobb egész felé vezessenek Például az élelem- termelés vezet az ételkészítési és szakács ismereteken át a vendégségig, vagy 21 Alstedt, Johannes Heinrich: Encyclopaedia septem tomis distincta. Herborn, 1630. Idézi: Pukánszky-Németh, 1996. 22 Az irodalom nem egységes a szó írása tekintetében. Részemről az eredeti - pansophia - forma mellett maradok. 23 Pukánszky-Németh, 1996. 24 A Didactica magna III. fejezet 3. bekezdésében írja Comenius: „Maga a látható világ, bármely részét tekintjük is, arról tesz tanúbizonyságot, hogy semmi más célból nem teremtetett, mint az emberi nem létrejöttének, táplálásának, munkálkodásának szolgálatára.” Comenius: Oktatástan. 165. p. Az Orbis pictus tematikáját is e szerint látszik tagolódni.
