Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
84 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) s a megnevezés által birtokba is vesszük a dolgokat, rendszerbe szervezzük azokat, „uralkodunk felettük”. Akár csak Ádám a mű egyik mottójaként idézett bibliai versben: „És vivé az Ur Isten az Adámhoz a’ földön lévő minden állatokat, és az ég alatt repeső minden madarakat, hogy látná, minémű névvel nevezné azokat. És ada az Ádám minden állatoknak, és az égi madaraknak, és minden mezei vadaknak, tulajdon neveket.”6 Ha azonban alaposabban megnézzük a szöveg kontextusát, s a hozzá készült képet - teológus szerzőhöz méltón - a szöveg szerinti értelmen túl többet is találhatunk.7 (Ld. 1-2. ábra.) (Lábra) MEGSZÓLÍTÁS az 1669-es kiadásból (2. ábra) INVITATIO A LUCIDARIUM 1653-as töredékéből A szöveg egy mestert s egy gyermeket állít elénk, csakúgy, mint a kép. A pozíció, az attribútumok megfelelnek a 17. század előírásainak: a gyermek fejfedőjét levéve alázatosan áll a tanító előtt, akit megfelelő eszközzel - pálca - és kéztartással, státusát jelző ruházatban, életkorát, s ezzel együtt minőségét (idős, bölcs) is jelző fehér szakállal látunk. Szakállát tekintve akár Comenius maga is lehetne. Ebben az olvasatban a Gyermek és a Mester ideál tipikus képét látjuk, kapcsolatuk paradigma értékű ábrázolását, mely arra tanít, hogy miképpen illik a gyermeknek magát a mester alá rendelnie. Túl a verbális és morális értelmezésen lássuk az allegóriát. Még érdekesebb ugyanis a hely, ahol vannak. Valahol vannak. Nem falu, nem város, inkább a város felé vezető út, kívül a társadalmi léten. Nem együtt mennek, inkább a találkozás, a szembe-kerülés pillanatát látjuk. A 16-17. századi „bemutatás-festményeken”, ahol valamilyen gyermek valamilyen tanítóval kerül kontaktusba — melyeknek antik archetípusa Achilles bemutatása Kheirónnak - általában jelen van a „bemutató”, egy szülő — Péleusz -, aki elvezeti a gyermeket a mesterhez. Rendesen a 17. században ez valóban a szülő dolga volt. Ezen a képen azonban senki sincs jelen a gyermeken és a mesteren kívül. A gyermek magára maradt, szemben a mesterrel. A pozíció az ún. átmeneti rítusokat, közülük is kiemelten a beavatásokat idézi. S valóban, tipikus beavatás-helyzetről van itt szó. A gyermek az iskolába kerülve megszűnik természetes élete számára s beavatást nyer a kultúra magasabb régióiba, hogy aztán elfoglalja kijelölt 6 Gén 2, 19-20 7 A kép értelmezésére Id.: Bagley, Ayers: An Invitation to Wisdom and Schooling. Minnesota, 2000. [http://www.coled.umn.edu/EdPA/iconics/orbis/Orbis_Text.htm - 2002. március 16.] (továbbiakban: Bagley, 2000.) Bagley más értelmezési lehetőségeket is említ, melyek egymást kölcsönösen erősítik.
