Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
80 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) bevezetésének segítségével javasolta az európai fejedelmeknek.74 Később azonban Émeric Crucé írása és gondolatai hosszú időre feledésbe merültek és csak a XIX. század második felében kerültek újra az érdeklődés középpontjába. A nemzetközi integráció eszméjének történetével foglalkozó kutatók rendkívül jelentősnek tartják Crucé szerepét e téma vonatkozásában. Sokan közülük benne látják az első igazi internacionalista, univerzalista gondolkodót, mivel Crucé túllép a keresztény civilizáció határain, és nemzetközi szervezetében más vallású, más kultúrával rendelkező államoknak is helyet ad, mint például a török birodalomnak, vagy Kínának. Ő az első olyan pacifista, aki határozottan szembeállítja a békés alkotó- és termelőmunka ideálját a háborús dicsőség- és zsákmányszerzés katonai-nemesi ideáljával.75 Ezzel tulajdonképpen a „harmadik rend” (Tiers État) dícséretét, annak munkája felértékelését vállalja éppúgy, mint későbbi eszmei társa, Sieyes abbé 1789-ben. Ugyancsak lényeges eleme Crucé nézetrendszerének az, hogy vizsgálja az államok belső szerkezetének, stabilitásuk feltételeinek kérdését is a nemzetközi béke szempontjából.76 Társadalmi és oktatási reformokat tartott szükségesnek az államok belső rendjének biztosítása, az igazságosabb teherviselés és az iskolázottság szintjének emelése céljából. A lázadások, zendülések és elégedetlenségek megelőzésére átgondolt szegénypolitikát akart megvalósítani, amelyben a munkaképesek mesterségekre tanítása és a munkaképtelenek állami segélyezése is szerepelt.77 A vallás gyakorlásának kérdésében tanúsított toleranciája rendkívül nagy érdeme a párizsi szerzetesnek. A vallási rendszerek lényegi egyenlősége, más - főleg kisebbségben levő - vallások szabadságának elismerése egyáltalán nem volt általános a XVII. század eleji Európában. Igaz, hogy a vallási tényező többnyire ürügyként, nem valódi okként szerepelt a nagy társadalmi-politikai konfliktusokban - mint ahogyan azt Crucé is megállapította —, ez azonban nem csökkentette a vallási ellentétek súlyát azokban. A katolikusok és protestánsok közötti dogmatikai és egyházszervezeti viták szinte minden jelentős összeütközésben szerepet kaptak, mint például a németalföldi szabadságharc (1566-1609) folyamán, amelyben Észak- és Dél-Németalföld kettészakadásának egyik legfőbb okát képezték. A vallási intolerancia, a saját hit kizárólagos érvényességének hirdetése éppúgy akadálya volt a keresztény államok közötti tartós békeviszony megteremtésének, mint a nem keresztény, elsősorban a földrajzilag közvetlen szomszédságban levő muzulmán világgal való szorosabb gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok kialakításának. A vallási tolerancia hirdetése tehát nem egyszerűen önmagában volt jelentős cselekedet, hanem logikus és szükséges előfeltételét alkotta az univerzális jellegű, a keresztény világ határain túllépő nemzetközi szerveződésnek. Végezetül következzék Émeric Crucé gondolati rendszerének talán legfontosabb újítása, meglátása, amely a nemzetközileg tartós béke, együttműködés és a szabadkereskedelem kapcsolatával, azok egymással való összefüggésével foglalkozik. A legtöbb kutató ebben látja a francia gondolkodó legnagyobb érdemét és jelentőségét a modern béke- és federációs elképzelések előfutáraként.78 Crucé erre vonatkozó nézetei lényegében teljesen megegyeznek a XVIII.-XIX. századi angolszász liberális 74 Nys, 1890.375. p.; Vesnitch, 1911. 63. p.; Raumer, 1953. 79. p. 75 Vesnitch, 1911.70. p.; Raumer, 1953. 78. p.; Lange, 1919. 402., 433. p. 76 Lange, 1919. 403. p.; Raumer, 1953. 84. p. 77 Foerster, 1967. 147-148. p. 78 Richet, 1912. 201. p., Lange, 1919. 403., 433. p.; Raumer, 1953. 81. p.
