Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem... 73 Crucé nézete szerint elérkezett az az időszak, amikor az erőszak barbár uralmának véget kell vetni, mert a háború, a vérontás a mai [tehát XVII. század eleji] államok kialakulása idejében szükséges rossz lehetett, de ez a helyzet már megváltozott. A háborús idők után az emberiesség és az igaz erény korának kell következnie, az Észt és az Igazságosságot kell érvényesíteni az erőszak brutalitásával szemben.28 Crucé tehát különbséget tett az abszolutista rendszerek kialakulásának belháborúkat előidéző szakasza, és a megszilárdult abszolutizmus korabeli, az államon belüli békét létrehozó szakasza között. Az abszolutista politikai rendszerben az uralkodó hatalmát lényegében korlátlannak tekintette, és úgy vélte, hogy az tetteiről csak Istennek tartozik számadással, és minden alattvaló számára kötelező a tisztelet és az engedelmesség iránta.29 A háborúk kora tehát lejárt, a hadi dicsőség helyett a békés és hasznos tevékenységeknek kell dominálniuk a társadalomban. Crucé a háborús ideállal a termelő munka ideálját állítja szembe.30 Elsősorban a földművelés és a kereskedelem jelentőségét hangsúlyozza, mert : „A földművelés táplálja, a kereskedelem gyarapítja az államot.”31 E foglalkozások sok munkát, szorgalmat, körültekintést, sőt bátorságot követelnek meg (ez utóbbit különösen a kereskedők esetében) azok gyakorlóitól, ami semmivel sem kisebb és lebecsülendőbb, mint a hadi mesterség követelményei.32 Crucé a társadalom egésze számára hasznos foglalkozások között említi még a kézműves, ipari jellegű mesterségeket, így az ácsok, kőművesek, cipészek, takácsok, aranyművesek, órakészítők, stb. valamint az építészek és festők munkáját. Azt javasolta, hogy az állam minden városban állítson fel egy hivatalt, s annak tisztviselője ellenőrizze és értékelje a mesteremberek tevékenységét, s a legjobb teljesítményeket jutalmazza meg ill. honorálja magasabb fizetésekkel.33 A tudományok közül az orvostudomány és a matematika fontosságát emelte ki. A humán jellegű tudományokról nem volt túlzottan kedvező véleménye: a teológiát túl nehéznek és elvontnak találta, a dialektikát csak segédtudománynak tekintette, a retorikát és a jogtudományt fölöslegesnek (sajátos módon a felmerülő jogvitákat egyszerűen a józan ész ítéletei alapján vélte elrendezhetőnek). A nyelvtan, a poétika és a történelem témáit túl speciálisnak találta ahhoz, hogy a társadalom számára hasznosak legyenek.34 Franciaország foglalkozási szerkezetének vizsgálatakor Crucé megállapította, hogy a katonák, egyházi személyek (papok, szerzetesek) valamint a jogászok, ügyvédek, bírák, ügyészek létszáma túlságosan nagy, s ez gyengíti a királyságot. A nemesség létszámát hozzávetőleg arányosnak és megfelelőnek tartotta. A földművesek, kézművesek, napszámosok és kereskedők számának növekedését az állam fenntartása és jóléte szempontjából a legalapvetőbb feltételnek tekintette.35 Az összes eddig említett foglalkozás közül a kereskedőkét tartotta a legbecsülen- dőbbnek, legfontosabbnak. Nézete szerint egyetlen más tevékenység sem ér fel vele. A kereskedő sokszor életét és vagyonát kockáztatja munkája és haszna érdekében, de sohasem úgy gyarapodik anyagilag, hogy mások tulajdonát elvenné vagy sze28 Crucé. 23., 81. p.; Raumer, 1953. 312. p. 29 Raumer, 1953. 314. p. 30 Lange, 1919. 414. p. 31 Crucé. 29. p.; Lange, 1919. 413. p. 32 Lange, 1919. 413. p. 33 Crucé. 42-45. p.; Raumer, 1953. 302. p. 34 Crucé. 46-47. p.; Lange, 1919. 416. p. 35 Crucé. 189-191. p.
