Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban
56 Egyháztörténeti Szemle 1II/1 (2002) eltérően azonban mégsem rendi szétválásokban, hanem egy 14. századi teológiai szintézisben talált feloldásra: középpontjában Szt. Ágoston állt, aki remete és prédikátor, püspök és szerzetes volt egyszerre. A szintézis további eszközeként pedig a vita religiosa communis nagyra értékelése szolgált. Mindez azÁgoston-rendi obszervancia közvetlen történeti és szellemi előzményét alkotja. Ugyanis nemcsak a mozgalom hivatalos kiindulópontja lett Lecceto - 1385- ben az Esztergomban tartott rendi nagykáptalanon a generális elrendelte e toszkánai kolostor reformját, remélve hogy példája önkéntes követőkre talál -, hanem az ágostonosok végig az eremita életet tekintették ideáljuknak. Gyakorlati síkon ugyanakkor a reform elsődleges célja a közösségi vallásos élet minél tökéletesebb megvalósítása lett: az egyéni vagyon elutasítása (a közösségi vagyon megőrzésével), az istentiszteletek közös végzése, a klauzúra és szilencium szigorúbb megtartása a nagyobb kölcsönös szeretet és intenzívebb lelki élet jegyében. Az Ágoston-rendi obszervancia arculatára és terjedésére másfelől erős befolyással volt az a tény, hogy a mozgalom az anyaországban, Itáliában volt és maradt messze a legerősebb: a 13 reformkongregációból kilenc itt található, szemben például a ferencesekkel, akiknél az Alpokon túli térhódítás a jelentősebb. Mindez persze még nem jelenti, hogy egyes tartományokban, nevezetesen Spanyolországban és Írországban ne az obszervánsok alkották volna az elsöprő többséget. Eközben azonban a középkor végére 34 kolostorral rendelkező szász reformkongregáció helyzetét a „győzelem nélküli örökös harc” jellemezte a német területek négy provinciájával szemben. Az angol és francia provinciákban pedig a 15. század - az obszervancia jegyében történő expanzió és megújulás helyett - stagnálást, illetve további hanyatlást hozott.12 3. A magyar Ágoston-rendi provincia és a rendi reform a későközépkorban Az Ágoston-rendi remeték magyarországi megjelenése egyidejű a rend alapításával. A korai kezdeteket a vilhelmiták- az egyesített remeterendek egyike — 1256 előtti magyarországi jelenléte magyarázza. E rend IV. Béla király által, illetve idején alapított kolostorai - Esztergom, Sáros, Komár és Körmend — lettek az ágostonosok első házai.13 A 13. század végén magyarországi kolostoraik már önálló provinciába szerveződtek.14 Mivel a kolostorok alapításásának idejét és mennyiségét illetően 12 A rend alapítására ld. ELM, KASPAR: Italiensiche Eremitengemeinschaften des 12. Und 13. Jahrhunderts. Studien zur Vorgeschichte des Augustiner-Eremitenordens. In: Elm, Vitasfratrum, 3-53. p.; A remete hagyományra ld. ELM, KASPAR: Neue Beiträge zur Geschichte des Augustiner-Eremitenordens im 13. und 14. Jahrhundert, Archiv für Kulturgeschichte 42 (1960) 357-380. p.; MARTIN, FRANCIS X.: Giles of Viterbo and the Monastery of Lecceto: The Making of a Reformer. In: Analecta Augustiniana, 1962. 225-253. p. Az obszervanciára, illetve a rend reformáció előtti helyzetére: GUTIERREZ, DAVID: Die Augustiner im Spätmittelalter 1357-1517. Würzburg, 1981. (Geschichte des Augustinerordens 1/2.) 81-115. p. (továbbiakban: GUTIERREZ, 1981.); MARTIN, FRANCIS X.: Friar, Reformer and Renaissance Scholar. Life and Work of Giles ofViterbo 1469-1532. Roma, 1992. 73-118. p. (továbbiakban: MARTIN, 1992.) További irodalmat az egyes tartományok mozgalmaira ld. ezekben. 13 BÁNDI ZSUZSANNA: Ágostonos remeték Körmenden. In: Vasi Szemle, 1979. 360-361. p.; FÜGEDI ERIK: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. In: Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp., 1981. (továbbiakban: FÜGEDI, 1981.) 474. p„ 74. sz. jegyz. 14 A provincia önállósulásának pontos éve bizonytalan, az első biztos adat létezésére 1295-ből való. MÁLYUSZ, 1971. 276. p.; GUTIERREZ, DAVID: Die Augustiner im Spätmittelalter 1256-1356. Würzburg, 1985. (Geschichte des Augustinerordens 1/1.) 50-51. p.
