Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
4 Egyháztörténeti Szemle II1/1 (2002) mentén értőn művelt olajfaligetekkel, fügefákkal és gazdagon termő szőlőskertekkel övezett, már-már egymásba érő városok, majd ahogy keletnek haladunk, megannyi nyomorúságos, épphogy csak tengődő porfészek a Nysai Gergely ezerszer kárhoztatott Sasimájához6 hasonló barátságtalan, s szinte úttalan vidék közepén. Az itt élő megannyi nép pedig mintha visszatükrözné a táj arculatát. Elegáns és szellemes rhétorok a partmenti görög városokban, és megannyi hírhedt rabló a nagy kiterjedésű erdőségekben a mysiai Olympos alatt. De Ephesos a színháztól a kikötőig vezető híres oszlopsora is épp úgy hozzátartozik a római Kis-Ázsia jellegzetes arculatához, mint az alig felismerhető utak a jórészt kopár, juhokat nevelő, s a partmenti görögöktől „barbárnak” mondott Phrygiaban ... Törzsi területek és önkormányzatú görög városok együttese: a római Nyugat-Kis-Ázsia. Hogyan éltek az emberek itt, és miként igazgatták a térség nagyobbik felén osztozó két tartományt? Az Asia provinciáról és Bithynia-Pontus tartomány nyugati feléről adott rövid ismertetés keretein belül, egy későbbi nagyobb tanulmány részeként, ennek felvázolására tennék kísérletet.7 „SZABADSÁG IDEGEN FENNHATÓSÁG ALATT”: ÖNKORMÁNYZATÚ GÖRÖG VÁROSOK A RÓMAI NYUGAT-KIS-ÁZSIÁBAN - Asia provincia igazgatása és Bithynia-Pontus tartomány nyugati felének városi közösségei az Antoninusok idején Első rész - A tartományok kialakítása és belső' viszonyaik A Kr. u. második század első felében a mediterrán térség páratlan virágzást ért meg. Ahogy Aelius Aristeidésről és híres „Róma-beszédéről” szólva másutt már részletesebben is kifejtettem:8 a görögség egyéni létének új kereteket adó roppant államalakulat, a Rajnától az Euphratésig, Eszak-Britanniatól a Nílus első katarak- tájáig terjedő hatalmas Római Birodalom még sohasem látott olyan szép napokat, mint Hadrianus principatusa alatt (Kr. u. 117-138), majd Hadrianus császári utódja, Antoninus Pius uralkodásának idején (Kr. u. 138-161).9 A korszak gazdasági virágzása legalábbis fenntarthatónak látszik. A több mint három millió négyzetkilométerre kiterjedő Imperium Romanum távoli és látszólag szilárdan védett határai között élő, közelítőleg 70 vagy 80 millióra becsülhető lakossága viszonylagos jólétben, de a korábbi időkhöz képest (vö. Aristeid. or. XXVI,102.) mindenképp békében10 és biztonságban11 él. Különösen látványos ez, a kor nagyszámú középítkezésén át is lemérhető - relatív -jólét a Birodalmon belüli Kelet görög, vagy görög igazgatási nyelvű városaiban (or. XXVI,94-95; 97.)12. Ezek közül is kiemelkedik a római Kis-Ázsia nyugati harmada: Bithynia, de különösen a hajdani Ióniát is magába foglaló gazdag tartomány, a „kies”13 Asia provincia. A nyugat-kis-ázsiai térség és tartományai a császárkor második évszázadában A változatos természetföldrajzi adottságokkal bíró Kis-Ázsia14 - a nagy múltú regionális kultúrák sokaságát egyesítő, de az egyes területek gazdasági fejlettségének tekintetében is meglehetős sokszínűséget mutató Anatóliai-félsziget - fokozatosan tagozódott be a Birodalom provinciális igazgatásának rendszerébe15. Integrálódását követően a térség, de különösen anna'k nyugati harmada az Imperium Romanum egyik leggazdagabb, s mindenkor egyik legértékesebb részének számított. A római Nyugat-Kis-Ázsia provinciális beosztása lassan, számos területi újrafel-
