Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 43 166 Röviden ehhez 1. J. Bleicken, Verfassungs- und Sozialgeschichte des Römischen Kaiserreiches I-Il, Paderborn usw. 19812 (1978), 1,79-94 („Herrschaftsauffassung und Herrschaftsidee"). 167 A fentiek értékelése kapcsán (a korábbi eredmények maradéktalan érvényesítésével) már J. Bleicken is elsődlegesen ezeket a helyeket emelte ki: NAWG 7 (1966), 236sk. - A gondolat általános érvényű megfogalmazásához 1. az aristeidési „Róma-beszéd” 51. és küln. 58. kaputjait. 168 Dión Chrysostomos, a kényszerű vándorévek során lassan „filozófussá” érő „aranyszá- jű” prusai rhétor, bár sohasem vált a rómaiak teremtette világ Plutarchoshoz hasonló lelkes csodálójává, mindazonáltal meg volt győződve a római uralom a görögök lakta városok és területek fennmaradásához és töretlen fejlődéséhez szükséges voltáról. Minden igyekezetével azon fáradozott tehát, hogy a tartalmatlan és irrealisztikus „szabadságeszményekkel” szemben, ezt honfitársai számára is nyilvánvalóvá tegye. A lassan kibontakozó ún. második szofisztika számos későbbi alkotójához hasonlóan, Dión a görögség közös nagy múltjának tisztelője. Szemében a jelen (különösen ami a Kelet görögök lakta városainak tartalmatlan és hiú, sokszor csak puszta címekért folyó vetélkedését illeti: or. XXXVIII,23skk; 30skk; 36skk; vö. or. XXXIV,9; 48. stb.) sokszor éppen ezért kisszerűnek és jelentéktelennek tűnik. Ugyanakkor „reálpolitikus” is, aki számot vet, s „megbékél” a jelen valóságával. Ez a meggyőződése, ill. ez a szándéka csendül ki már egy - vélhetően - korai műve, a valamikor Kr. u. 70 és 75 közé datálható híres harmincegyedik beszéd, a ‘Rhodiakos’ fentebb idézett soraiból. 169 Később a hajdanvolt Hellas városi közösségei, a dicső múlt nagy emberei előtt még nyitva álló nagy lehetőségekről, ill. ajelenkori görögség ezzel ellentétes, visszavonhatalanul megváltozott viszonyairól szólva, hasonló következtetésre jut Dión az or. XLIII,4-ben is: tote men gar lauta én dynata, nyn d' heteroi gegonasin hói kairói („akkor még mindez lehetséges volt, ám mások a mai idők”). Számos tekintetben ezzel egyező véleményt alakított ki Plutarchos is a görög városok vezetőrétegének az Imperiumon belüli valós hatalmi lehetőségeiről: praec. ger. rei publ. 16sk. - 813c-f. Az ott mondottakhoz, egyben kitekintéssel Plutarchos már politikai tárgyú írásaira is, 1. C. P. Jones, Plutarch and Rome, Oxford 1971; 110-121 (Ch. XII: The Political Treatises', küln. 113; vö. 133.). 170 Görögország hajdani szabadságáról, ill. a római uralom alatti helyzetéről szólva az ifjabb Plinius mondja ki ezt: reliqua umbra et residuum Ubertatis nomen (epist. VIII 24.4.). 171 Ez meglehetősen nagy, bár Shervvin-White szerint korántsem irreálisan nagy összeg: „The Letters of Pliny” (19682), 614. Néhány reprezentatív célú városi középítkezés - színházak, oszlopcsarnokok, fürdők stb. — számokban kifejezett költségeiről a korábbi irodalom alapján rövid összeállítást ad M. Stahl, Imperiale Herrschaft und provinziale Stadt etc., Hypomnemata 52 (Göttingen 1978); 113skk. Egy megépült vízvezeték Hadrianus korabeli „bekerülési költségeihez” (7 millió drachma - a később említett 200 000 sestertius kb. tízszerese) I. Philostrat. vit. soph. 11,1 - 548§ (AlexandreiaTróas). 172 Maróti Egon fordítása. In: Ifjabb Plinius - Levelek, Budapest 1966; 489 (azóta több kiadásban is). 173 A legfontosabb szempontok felsorakoztatásával, rövid és jó áttekintésben 1. ehhez Jones, „The Greek City” 241-250. Hasonlóképpen jó és rövid áttekintés: CAH XI1 (1936), 467- 470., bevezetésképpen mindjárt az egyik legfontosabb szempont, az éves hivatalviselésből, ill. a vezető pénzügyi tisztségeket is íionor-jelleggel betöltő személyek hozzá nem értéséből („amatőr voltából”) fakadó problémák - némiképp túlzó - megjelölésével. 174 A bithyniai térség kisebb városai, az Olympos melletti Prusa és a közeli Myrlea-Apameia épp ily elkeseredetten, a nagyobb tartományi közösségekhez méltó hévvel rivalizáltak egymással. A témához újabban 1. R. Merkelbach, Der Rangstreit der Städte Asiens und die Rede des Aelius Aristides über die Eintracht, ZPE 32 (1978), 287-296; küln. 291sk. (Dión) és 292skk (Ael. Aristeidés). Vö. még ehhez a 61.sz. jegyzetet. Más, hasonlóképpen rivalizáló bithyniai közösségek említésével 1. Plin. epist. X 32,2. és 78,lsk. 175 Minderről részletesebben is szólok a tanulmány második részében.
