Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
30 Egyháztörténeti Szemle I1I/1 (2002) tőségét azonban az Antoninusok korában is megőrizte. A Kr. u. második század elején Dión Chrysostomos Phrygia, Lydia, Karia, illetve Kappadokia, Pamphylia és Pisidia közös piacaként említi a várost, a phrygiai Apameiát egyben jelentős adminisztratív központként (conventus: 1. később) is jelenítve meg: or. XXXV, 14-15. Dión ugyanebben a beszédében Apameia kiterjedt territóriumáról is megemlékezik: op. cit. 13-14; vö. Strab. XIII - 631. Részletesebben 1. még ehhez C. P. Jones, The Roman World of Dio Chrysostom, Cambridge, Mass. - London 1978; 65-70 (Ch. 8: Apameia). 65 Vö. ehhez L. Robert, Eumeneia de Carie et Pline, V,108, in: Villes d’ Asie Mineure. Etudes de géographie ancienne, Paris 19622; 151-160. 66 A Kaikos mentén, Mysiaban, ill. a Maiandrosba torkolló Marsyas felső folyása mentén, Kariaban. Előbbihez 1. L. Robert, Indi-Stratonikeia, in: Villes d’ Asie Mineure. Etudes de géographie ancienne, Paris 19622; 43-82. 67 Röviden 1. ehhez A. H. M. Jones, Cities of the Eastern Roman Provinces, Oxford 1998 (1937), 42-44skk. 68 Hérodot. VII,30: polis megalé Phrygiés. 69 Xenoph. an. I 2,6; vö. Strab. XII 8,16 - 578. 70 Kr. e. 240 után. 71 Kolossaihoz (RE XI /1992/, 1119sk.) 1. még a 88.sz. jegyzetet. 72 Vö. még IGRRIV,1156a = SIG3 837; 1. a 81.sz. jegyzetet. 73 Dig. L 15,7. és kiiln. L 15,8,9: Paulus libro secundo de censibus ... ln provincia Asia duae sunt iuris Italici, Troas et Parium. A részben már korábban is római polgároktól lakott település neve az Augustus alatti rangemelés után: Colonia Gemella Iulia Augusta Pariana. A colonia Hadrianus alatti újjáalapításhoz - három kommentált felirattal - 1. P. Frisch, Die Inschriften von Parion [IK 25], Bonn 1983; 15skk; vö. 73skk (Testimonia). A Kr. e. 41 és 30 között colonia-telepítés színteréül szolgáló - gyorsan gyarapodó és szépülő - Colonia Augusta Troashoz, ill. Alexandreia Tróashoz (a később átnevezett várost még Antigonos alapította Antigoneia néven) vö. Ptol. V 2,3 - p.807 M; VIII 17,9 - p.225 N; Strab. XIII - 581; 593; Plin. Nat.hist. V,124(= V,33), továbbá IK 53 (1997) Testimonia: 223skk {11.2 T. 115: Alexandria Troas as a Roman Colony). 74 Pergamonnak meglehetősen nagy irodalma van. A város régészeti emlékeinek és eseményekben gazdag történetének számos feldolgozása közül csak egyet emel nék ki itt: W. Radt, Pergamon. Geschichte und Bauten, Funden und Erforschung einer antiken Metropole, Köln 1988. - A jelentős, és az általa (betegsége okán is) jól ismert várossal Aelius Aristeidés két beszédében kiemelten is foglalkozik: or. Lili; vö. XXIII - K. Utóbbi beszédében a rhé- tor megemlékezik Pergamon Asia-szerte híres, a tartomány lakóitól gyakorta felkeresett Asklépios-szentélyéről is: XXIII,16; vö. Philostrat. vit. Apoll. IV,34. 75 A görög Kelet feletti római uralom csak kevés város fejlődésének kedvezett. Az a körülmény, hogy a keleti Mediterráneum egésze az Imperium Romanum szerves részévé vált a Kr. u. I. század során, egyben a régebben független területek közötti politikai határok megszüntetését is jelentette. Számos kereskedőváros közvetítő szerepe így feleslegessé vált. Az egységesülő Birodalom új gazdasági rendszere új kereskedelmi központok kialakításával, vagy a korábbi kereskedelmi útvonalak áthelyeződésével, ill. részbeni megszűnésével (jobb esetben stagnálásra kényszerítve őket) tönkretette e századok során át virágzó közösségek gazdasági életét. Az új feltételekhez a Nyugat-Kis-Ázsiai régióban is csak kevés polis volt képes alkalmazkodni. Az egykor jelentős Milétos és Rhodos, vagy a Mausóllos kariai államának központjává emelt Halikarnassos (Diód. XV 90,3; Strab. XIII -611; Vitr. II 8,11; Plin. Nat.hist. XXXVI,77.) is a császárság létrejöttével bekövetkezett változások vesztesei közé tartozott. Az utóbbi két példánál maradva, a térség más, hasonlóképpen jelentéktelenné vált közösségeihez hasonlatosan Halikarnassos polgárai is arra kényszerültek, hogy a város híres szülötteivel (küln. Hérodotos, ill. az Augustus kori rhétor és történetíró, Dionysios) vagy jeles épületeivel kérkedjenek. (Mint az ismeretes, Halikarnassosban állt az ókori világ hét csodája közé sorolt Maussóleion: Strab. XIV - 657; Plin. Nat.hist. XXXVI,36sk.). De mindenekelőtt arra - esetenként jogcímet is formálva ebből -, hogy városuk ősi voltára hivatkozzanak: vö. Tac. ann. 111,60-63; IV 55,2. és CIG 2655; a jelen
