Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
28 Egyháztörténeti Szemle III/1 (2002) Apoll. IV,2. Áttételesen ez is a császárság idején bekövetkezett fellendülésre és a lakosság nagyobb részének jólétére utal. A nagy múltú város történetének - ránk maradt emlékeit is megjelenítő - példamutató feldolgozása W. Eiliger, Ephesos. Geschischte einer antiken Weltstadt, Stuttgart - Berlin usw. 1985; küln. 61skk (második kiadás: 1992.). Ennél rövi- debb és olvasmányosabb S. Karwiese, Groß ist die Artemis von Ephesos. Die Geschichte einer der großen Städte der Antike, Wien 1995 (angol nyelvű változatban is: London 1995); 78skk., ill. küln. 99skk. és 105skk (Ephesos az Antoninusok alatti virágkorához). Ez utóbbihoz 1. még D. Knibbe — W. Alzinger, Ephesos vom Beginn der römischen Herrschaft in Kleinasien bis zum Ende der Prinzipatszeit, ANRW II 7,2 (1980), 748-830; küln. 775skk; 784skk. és 787skk. - Aelius Aristeidés Ephesosszal kapcsolatos személyes megnyilvánulásának egy példája: or. XLVIII - K (hieroi logoi 2), 309. 53 Vö. ezekhez G. W. Bowersock, Greek Sophists in the Roman Empire, Oxford 1969, 17-29 (Ch. II: Cities of the Sophists). 54 A város és környéke korai történetéhez újabban 1. N. Ehrhardt, Didyma und Milet in archaischer Zeit, Chiron 28 (1998), 11-20. A számos ősi karavánút egyik végpontjának számító Milétos a császárkor elején kezdődő hanyatlásnak fő oka a város kikötőinek eliszaposodása, a város környéki tengeröböl a közeli Maiandros hordaléka általi lassú fel- töltődése volt: vö. Der neue Pauly, Bd. 8 (2000); 175.has. Kisebb mértékben bár, de hasonló problémákkal küszködött (a később ugyancsak „szárazra került”) Ephesos: Strab. XIV 1,24 - 641. Úgy tűnik, egyes helytartók itt időről időre gondoskodtak a kikötő kotrásáról: vö. Tac. ann. XIV 23,1. A hajdan jelentéktelen, ám virágzó Priéné azonban - kikötőjével, Naulochosszal együtt - már a Kr. u. I. század elejére „szárazföldi várossá” vált: Strab. XII 8,17 - 579. Azt, hogy a kikötő lassú feltöltődése ellenére mégis jelentős városnak, a tartomány egyik kiemelt központjának számított, Milétos részben a közeli Didyma híres Apol- lón-szentélyének köszönhette. Vö. Tac. ann. IV 55,2: Ephesii Milesiique, hi Apollonis, illi Dianae caerimonia occupavisse civitates visi (Kr. u. 26-ban). 55 A métropolis-cím római kori adományozásához, ill. akkori jelentéséhez 1. A. H. M. Jones rövid meghatározását: „... in Roman times an honorary title granted usually to the capitals of provincial koina, sometimes to other important cities”. In: The Oxford Classical Dictionary. Second Edition 1984 (19702), 686; s.v. Metropolis. Hasonlóképpen az OCD harmadik - bővített és átdolgozott - kiadásában is: 19963; 997sk. Mindehhez részletesebben 1. még R. Ziegler, Die Polis in der römischen Kaiserzeit: Selbstdarstellung und Rangstreitigkeiten, in: G. Hödl-i. Grabmayer (szerk.), Leben in der Stadt. Gestern - heute- morgen, Wien usw. 83-105; 93skk (további irodalmi hivatkozásokkal). A térség egymással rivalizáló városai mindig is törekedtek - az inkább csak hiúságuk kielégítésére hivatott- métropolis-cím elnyerésére. Pergamon mellett metropolis-cím illette meg a Kr. u. II. század derekán a rivális Ephesost és hasonlóképpen Smyrna!. Asia provincia métropolisai közé tartozott még az Antoninusok idején Kyzikos, Sardeis, Tralleis és a Lykos melletti Laodikeia is. 56 A tartomány lakóinak formális egyesítésére is hivatott császárkultusz keretében Asia provincián belül később itt épült fel „Az isteni Augustus és Róma istennő” (Divus Augustus et dea Roma) első tartományi temploma. Kr. u. 26 után, a provincián belül a városnak ítélt második kultusztemplom (Tac. ann. IV,55-56,3.) felépülését követően Smyrnaban, majd a harmadik templom felépülése után - az így hasonlóképpen neókoros-címet viselő (1. később) - Ephesosban is tartottak évenkénti tartományi gyűléseket. Ezek alkal mi színterei voltak még a Kr. u. II. század során az ugyancsak neókoros Sardeis és Kyzikos, továbbá Philadelphia, a Lykos melletti Laodikeia, valamint Milétos és Tralleis. 57 Laodikeia pros vagy epi tói Lykói: Strab. XII - 578; 580. és XIV - 629; 663; vö. Ptol. V 2,15; Plin. Nat.hist. V,105; Tac. ann. XIV 27,1. stb. A város a Maiandros felső folyásának kezdeténél, annak bal oldali mellékfolyója, a Lykos mellett feküdt, az Anatóliai-magasföld peremén. Az itteni - ez idáig még nem teljes - feliratok gyűjteményét Th. Corsten állította össze: Die Inschriften von Laodikeia am Lykos, |IK49], Bonn 1997. A fejlődő és gazdagodó regionális székhely a térség városai közötti „elsőségre” (próteia) formált igényéhez vö. L. Robert (et ah), Laodicéedu Lycos: Le Nymphée. Campagnes 1961-1963, Québec-Paris 1969; 287.
