Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Az Erdélyi Római Katolikus Státus
68 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) Pars I., titulus 1., articulus 3 alapján rögzítette, hogy a katolikusok (és természetesen a nem-katolikusok is) maguk intézhetik ügyeiket. A fejedelem jóváhagyta az országgyűlés és a katolikus vegyes gyűlések, a státusgyülések határozatait. Köztük azt az 1572-ben hozott törvényt is, mely szerint a római katolikus is bevett vallás lett és az egyház az iskolai, valamint az alapítványi ügyeit önálló gyűléseken intézhette. Ettől kezdve az egyháziak a világi hívekkel együtt tanácskoztak és intézkedtek az egész egyházmegyét érintő ügyekről. A vegyes gyűlések, az ún. státusgyűlések állandósultak és bizonyos rendszerességgel megtartásra kerültek. (1695. Kolozsvár, 1697. Csíksomlyó, 1711. Medgyes). Az egyház ügyeinek előbbre vitele érdekében előterjesztéseket készítettek elő, melyeket az országgyűlés elé vittek, a sérelmek miatt tiltakozásokat fogalmaztak meg, közvetítettek az országgyűlés és a római katolikusok között. Ezeken kívül alapítványokat létesítettek, iskolákat működtettek, ingatlanokat szereztek vissza, vikáriust választottak és felügyelték az egyes egyház- községek működését. Egyéb gyakorlati haszon is származott működéséből. A Státus közbenjárásának köszönhetően maradt el például a mikházi ferences kolostor bezárása. A török hódoltság megszűnése után 1690-ben a Diploma Leopo/dium rendezte a vallások jogi helyzetét is. Mivel a régi, fejedelemség-korabeli alkotmány érvényben maradt, így nem változott meg a három nemzet és a négy bevett vallás jogintézménye sem. A katolikus restauráció során 1712-ben lehetőség nyílt arra, hogy báró csíkkarcfalvi Mártonfi György személyében erdélyi püspököt nevezzenek ki. Három év múlva visszaadásra került a gyulafehérvári székesegyház és a püspöki javak is. Az egyházmegye, a püspökség visszaállításával a Státus jogi helyzete megszilárdult. I. Leopold király 1693-ban kiadott pótdiplomájában felhatalmazta a katolikus önkormányzatot, - akkori nevén a „Clerus et Status"-1 - elvett egyházi javainak visszaszerzésére és rendezte a főhivatalokban való részesedésüket. Ez a testület végezte az egyházi javak, az ingatlanok, a birtokok ügyeinek intézését. A gondjaira bízott egyházi javakon kívül feladatául kapta a 18. században feloszlatott szerzetesi vagyon kezelését is. Ezt olyan formában oldották meg, hogy az autonómia biztosításával alapokat létesítettek. Sokrétű feladatköre ezzel még nem merült ki. A püspökség a Státusra bízta az iskolákról, főleg a középiskolákról való gondoskodást, a plébániák segélyezését, új plébániák építését és a nagyszebeni Teréz Árvaház fenntartását. Az erdélyi fejedelemség megszűnésével a Státus megszilárdult és tovább fejlődött. 1711. június 22-én létrehozták az állandó igazgatótanácsot. Tagjai kétharmad részben tekintélyes világi férfiakból és egyharmad részben pedig egyházi személyekből, papokból álltak. A Státusgyülés feladatai közé tartozott a vikáriusválasztás, majd egy rövid ideig (1722-1759) a püspökségre való jelölés is. A Catholica Commissiot, - a Katolikus Bizottságot - 1767. március 4-én kelt leiratával Mária Terézia léptette érvénybe. Kizárólag katolikus férfiakból állt, a testületet pedig a Gubernátor vezette. Ha a kormányzó nem volt katolikus vallású, akkor valamelyik tanácsos, de leginkább az erdélyi püspök elnökölt. Az erdélyi főkormányszék kebelében szervezett bizottság hatásköre az erdélyi katolikus egyházi és tanulmányi ügyek intézésére és a főkegyúri joggal kapcsolatos feladatok elvégzésére terjedt ki. A bizottság felállítása és működtetése nem vonta maga után a Státus megszüntetését. Először az erdélyi római katolikus vallásalap feladata volt a jezsuiták vagyonának a kezelése, amit Mária Terézia megszerzett és az egyházmegyének adományozott. Miután a vallásalap felvette a Catholica Commissio elnevezést, a vagyonnal
