Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dienes Erzsébet: A református egyház irányító szerepe az egyháztagok mindennapi életében: Kunhegyes jegyzőkönyvi és anyakönyvi bejegyzéseinek néhány tanulsága a 18-19. századból
50 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) A ragályos betegségek közül az egyik legveszedelmesebb volt a himlő. 1804—1831-ig számos intézkedés születik a himlőoltásnak a lakossággal történő elfogadtatására. Korkes Zsuzsa írja a következőket: „a racionális úton járó orvos nem tudott kapcsolatot teremteni az új eljárások iránt bizalmatlan néppel. így sokszor igénybe kellett venni a papság segítségét is, különösen a himlőoltások bevezetésekor jelentkező ellenállások idején. A papok, akiknek a 18-19. században nagyobb volt a tekintélyük a nép előtt, mint a városban élő orvosoknak, a szószékről hirdették az oltások szükségességét. Sajnos így is elég nehezen tudták a népet rávenni, hogy gyermekeiket beoltassák himlő ellen. Ezt igen jól szemlélteti a megyei physicus jelentése 1809-ből, mely szerint az egész Jászkun kerületben összesen csak 497 gyereket oltottak be tehénhimlővel.”9 Kunhegyesen a szülőkhöz a szószékről intézendő felhívások, tanítások megrázó erejű szövegeit a jegyzőkönyvek egész terjedelmükben tartalmazzák. Az 1804-es felhívás például - amely „Felséges Császárunk és királyunk k. rendeléséből hirdettetik” - arra is Figyelmeztet, hogy a szegény sorsú szülők gyermekei ingyen részesülnek oltásban. Hangsúlyozza: „mindenek felett az a bizonyos és megbecsülhetetlen haszna van a Himlő ellen való hólyakotska bé oltásának, hogy az ijjen gyermek vagy ember soha a Himlőt el nem kapják, nem is kapta el egy is, akibe az előre be oltódott”. Az 1806-os tanítás részletezi azt is, hogy Angliában milyen módon ismerték fel a tehénhimlőnek védettséget nyújtó erejét: „Kapva is kaptak nemcsak az ánglusok és egyébb keresztyén nemzetek hanem a pogányok és törökök is ezen a szerentsés találmányon, és elterjedett a tehénhimlő bé oltása, és hasznos volta hazánkban is száma nélkül való példákkal meg bizonyítódott”. 1814-ben „Jó Szülők” megszólítással hosszú felhívást fogalmaztak meg: „Ki volna köztetek olly embertelen, olly gyilkos, hogy nem akarna Magzatjait ezen irtóztató betegségtől meg menteni?” 1831-ben határozat születik arról is, hogy a himlőoltásról kinyomtatott cédulákat a kereszteléskor megmagyarázva át kell adni a szülőknek vagy más érkezőknek. Ugyanitt azonban már azt is közli a jegyzőkönyv, hogy a kolera elleni gyógymódokat a lakosság körében szükséges terjeszteni. A hivatalos orvoslás területén — éppúgy, mint az ország más helységeiben is - a fizikus, a kirurgus és a borbély mester mellett kiemelkedő szerepük volt a bábáknak. Hogy milyen jelentőséggel bírtak hivatalosan is a község egészségügyi életében, milyen felelősség hárult reájuk a betegek ellátása, s ugyanakkor az erkölcsi rend megőrzése tekintetében is, azt jól mutatja az 1775-99-es presbiteri jegyzőkönyv 141. és 142. lapjain található két bábaeskü. A két szöveg aprólékos részletességgel rögzíti a bábának nemcsak a hivatali feletteseivel, de a bábatársakkal szembeni kötelességeit is. A legmagasabb szintű hozzáértésen alapuló önzetlen és áldozatos, személyválogatás nélküli betegellátásnak párosulnia kellett a titoktartással és az egyház által megkövetelt erkölcsi magatartással. Az első eskü szövege aprólékosan részletező, s befejezetlen. Valószínű, hogy a szakképzetlen bábák számára készült. Kikötésként szerepel a „Districtualis Physicusnak” és a helybeli „Chirurghusnak”, valamint a „Districtualis fő Bábának” való engedelmesség. Komoly hangsúly van a babonás eljárások református egyházi tilalmán is: „A ráolvasást s több ilyen haszontalan és vétkes babonáskodást eltávoztatom.” A másik eskü valószínűleg a Districtuális bábák számára készült, a szövegből hiányoznak a fentebbi kötelezett9 Korkes Zsuzsa: A Kiskunság közegészségügyi viszonyai a XV11I-XIX. században. In: Bács- Kiskun Megye Múltjából IV. Kecskemét, 1982. 439. p.
