Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dienes Erzsébet: A református egyház irányító szerepe az egyháztagok mindennapi életében: Kunhegyes jegyzőkönyvi és anyakönyvi bejegyzéseinek néhány tanulsága a 18-19. századból
48 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) „Isteni káromlásba esett; az Isten Szent Nevét megkáromlotta; Mt. 12,36; Jak. 3,5- 6; Ján. 10,27.” Elvétve fordul elő a hamis esküvésérl vagy a szülők elleni vétek. Ez utóbbira ilyen példa van: „édes annyát becstelen szóval illette”. Az egyik leggyakoribb a paráználkodás szóval megjelölt vétek. A hosszabb szöveges bejegyzések tartalma hasonló. Például: „poenit. tartván öszve eskettettek; társa elszökött, noha kézbe adással kötelezte magát, hogy el vészi”. A ragadványnevek létrejöttének módjára is felbukkan egy példa ezen személyek csoportjában: „Csorba (Fattyú gyermek lévén maga is csak ilyen vezeték nevet adtak neki a szája hibájáról, külömbenn Debreczeni Mária nevű volt az annya) Kata.” A bibliai idézetek itt a következők: Ésa. 55,7; Ján. 8,11; Préd. 12.; Zsid. 7,31; IMóz. 39,9; Zsolt. 119,9; Mt. 7,18; Him. 5,8; Zsid. 13,4. Igen gyakori vétek a lopás. A bejegyzés általában: „lopásért”. Ritkán találunk adatot arra, hogy a vétkes mit lopott. így: pénzlopás, juhlopás, lólopás (ez utóbbit négy, 30 esztendős csikós együtt követte el 1770-ben), búzalopás. Ez utóbbi elkövetőkről 1771-ben ez a bejegyzés is szerepel: „Füzesi Péterné Urával edgyütt való búza lopásért, egyik a veremben lévén, másik vonván a búzát”. A megjelölt igeszakaszok a következők: Préd. 12.; IMóz. 42,21. Bűnrészesség vétkére is van példa: „Jakab Jánosné Víg Kata lopott pénzbe tudva való részesülésért. Péld. 29,24. Aki osztozik a lopóval, gyűlöli az ő magát.” „Kovács István, Bárány István, Mohácsi János lopásért, Bagi Mihály vélek való megegyezésért.” Esetenként találkozunk a vétek visszaeső (másodszori vagy harmadszori) elkövetésével is. A penitenciatartásra csupán ezek a megjegyzések utalnak: „másfél heti [vagy: egyheti] penitencia tartás után abszolváltatok” A büntetések módjának alaposabb ismerete pedig talán részben megmagyarázna néhány szembeötlő adatot. Így például azt, hogy az 1756-os 40 bűnelkövető száma miért csökkent 1757-re tízre, majd 1758- ra háromra. Elvétve találkozunk még a következőkhöz hasonló bejegyzésekkel: „Czupp István 29 esztendős lopásért, melyért 3 esztendeig csavargott ide s tova. 1 Móz. 42,21”; „elszökvén csavargott valami 7 észté, a lelki esméret miatt nem nyug. visszajött és poenitenc. tartott”. Ritkán jelöli meg a bejegyző lelkipásztor a vétkes társadalmi helyzetét, foglalkozását, származását (gulyás, csikós, szolgalegény, csizmadia, gyalog katona, notarius özvegye, senator, a juhász leánya), mindig kiemeli viszont, ha nem református, hanem katolikus, illetőleg ha nem kunhegyesi lakos az elkövető, például: „Rofrul ide szakadt legény; Madarasrul ide szakadt leány; társa karczagi volt” stb. Az anyakönyvekben ezeken kívül a legkülönfélébb bejegyzésekre bukkanhatunk. Feljegyezte például a prédikátor az első ízben úrvacsorát vettek neveit ilyenképpen: „Pro memoria. Flogy ezek a levelek pusztán ne maradjanak, ide jegyzem azoknak neveiket Nevedékem, Hallgatóim közzül szép vallástételek után leg először az Úr Asztalához botsátottam. 1754. augusztusi újkenyérkor járultanak ezek [itt három fiú és egy leány neve következik.] - Novemberi új borkor [itt 11 fiú és 14 leány neve áll.]” Másutt: „1784. Pünkösdkor kezdettek élni az Úr vacsorájával. A Fiú oskolából (öt név), A Kántor Uram Oskolájából [13 fiú-leány], A Szabó Úr oskolájából! [9 név.]” Egy üres oldalon 1823-ból csupán egy gyermekre vonatkozó feljegyzés áll, fényt vetve az oktatás szigorára: „Jegyzés: Lukáts Ferenc - A Kaszáné fija. Ez a Censuránn sémit sem tudván felelni. Sem olvasni esztendő hagyódott neki különösen az olvasás, és a könyörgések megtanulására.” Az egyéb vallásúaknak református vallásra való (nem túl gyakori) áttéréséről természetesen mindig hírt ad a keresztelési (születési) anyaköny v, s az 1830-1861 -bői származó adatok között
