Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: A váradi biblia helye a magyar puritanizmus irodalmában
42 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) tanítványait hitbéli kasztokba sorolgató Tolnai Dali János.4 Köleséri nem vív puritán-ortodox belháborúkat, mint Tolnai Dali, s nem törekszik az egyházkormányzat zsinat-presbiterivé módosítására sem, mint az egyébként hozzá hasonlóan mérsékelt Medgyesi. Amiben és amennyiben ő is puritánnak tekinthető, az sokkal inkább az Amesius óta minden e felfogást követő szerzőre jellemző életközeli teologizálás, az, ahogyan a hétköznapok élő részévé teszi a Szentírás tanításait. Ebből a szempontból különösen is tanulságosak azok a miniatűr prédikációk, amelyekkel egy-egy igehely értelmét aktualizálni, az akkori élet menetébe vonni igyekszik. Az id. Kölesén Sámuel kínálta gazdag példatárból ezúttal két-két ó- és újszövetségi igehely jellegzetesen puritán érvelésű magyarázatát szeretném kiemelni. Az első az I. Mózes 24, Izsák és Rebeka története, az 1-67. versek. A 47-49-es vers így hangzik: „Meg-hajtván azért magamat, imádám az Urat, az én Uramnak, Ábrahámnac Istenét, ki engen igaz úton hordozott, hogy az én Uramnac attyafiánac leányát venném az ő fiának feleségül.”5 E bibliai locus Köleséri szerinti magyarázata a puritán család- és gyülekezet igazi lélekközösség jellegét illusztrálja: nem az „egymás lelkének csendőrei” epés közhelyét, hanem a minden élethelyzetben biztonságot nyújtó hittestvéri confraternitast: „A* leányzónac házzasságra való el-jegyzéseknec nem kell titkon lenni, hanem nyilván, és az atyafiaknac akarattyoknac ott kell lenni...”6 A következő, mégmindig az Istennek tetsző párválasztást erősíteni kívánó magyarázat is jellegzetes érvelésű. A puritán gondolkodásban ugyanis jelentős szerepe volt a sors-alakítás személyes felelősségének. Ezt a felfogást a nőkre is kiterjesztették. Ez a magyarázata annak, hogy Köleséri az I. Mózes 24:57-et - „Mondának akkor: Hívjuk elő a’leanyt és kérdgyük meg ötét.”7 - így prédikálja meg: „A’ házasságban az el-adandó személynek akarattya kévántatik, mindeneknek felette.”8 Hasonló a helyzet Köleséri újszövetségi margináliáival is; pontosabban: itt még markánsabb a puritánus érvelés. Többek között Pál apostolnak a korinthusbéliekhez írott első levele esetében (1. Korinthus 14:6): „Ha pedig, atyámfiai, én ti hozzátok mégyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek vagy jelenés által, vagy tudomány által vagy prophetia által vagy tanítás által.”9 A lapszéli jegyzet ismét csak a korszellemet, az anyanyelviség, s - közvetve — a fordítások fontosságát hangsúlyozza: „Második oka: az én tanításom köztetek hasznos, de ha idegen nyelven szólok és meg nem magyarázom, mit használ.”10 Második újszövetségi példám ugyancsak egy páli levélből, a Timotheushoz szólóból való (I.Timotheus 2:8): „Akarom annakokáért, hogy a’ férfiak imádkozzanak, akár mely helyeken felemelvén tiszta kezeket minden harag és kételkedés nélkül.”11 A vonatkozó Köleséri-jegyzet pedig így szól: „Minekutánna megmondd minemü személyekért kell könyörgeni; immár azt mondgya meg hogy szabad mindenütt mindeneknek válogatás nélkül imádkozni igaz hitből, nem úgy mint azőtestamento4 Ellentmondásos egyéniségét bővebben elemzi többek között: Zoványi Jenő: A puritánus mozgalom a magyar református egyházban. Bp., 1911. 5 Szent Biblia, kibocsátatott Váradon, kezdetett nyomtatni a veszedelem előtt: és el-végeztetett Colosváratt, Szenei Kertész Ábrahám által, 1661. 20. (RMK I. 970.; továbbiakban: Váradi Biblia, 1661.) 6 Váradi Biblia, 1661. 20. p. 7 Váradi Biblia, 1661.20. p. 8 Váradi Biblia, 1661.20. p. 9 Váradi Biblia, 1661. 191. p. Váradi Biblia, 1661. 191. p. Váradi Biblia, 1661. 224. p. 10 ii
