Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőszeghy Miklós: Polijahvizmus és Asera-hit Izraelben a Kr. e. 9. században
34 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) amelynek középpontjában a helyi kultuszok elleni polémia áll, a jeruzsálemi klérus hatalmi harcának szellemi frontvonalain is el kell helyeznünk (természetesen nem csak itt!), ha teljes képet akarunk alkotni e szövegekről. A történeti érvelés már akkor is fontos volt, bizonyítani kellett, hogy mindig is csak Jeruzsálemben létezett legitim YHWH-kultusz. Ezért a tény, hogy a deuteronomiumi redakció hosszú időn át megvalósuló, bonyolult folyamat volt, nem zavarja iménti megállapításunkat. Amikor tehát a pythos-feliratok samáriai és témáni YHWH-ról beszélnek, akkor sokkal hitelesebb képet festenek a Kr.e. 9. század vallási helyzetéről, mint a deuteronomiumi történetírás. Ennek oka rendkívül egyszerű és könnyen érthető. A deuteronomiumi szövegekkel ellentétben a felirat készítőjénél semmiféle tendenciát nem tudunk megállapítani. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy a deuteronomiumi gondolatkört datálni tudjuk31, sőt még a tendenciózus beállítás okaival is többé- kevésbé tisztában vagyunk, akkor aligha csodálkozunk a tényen: egy karavánszeráj romjai közt hitelesebb, afféle életközeli vallási pillanatfelvételre bukkanhatunk a népi vallásosság képzeteit illetően, mint mondjuk a Királyok könyvében. Szövegünk megerősíti a bibliatudomány egyik régi tételét, amely szerint a kultuszi centralizáció viszonylag kései fejlemény Izrael vallástörténetében, amely a deuteronomiumi reformmozgalomnak köszönheti a létét. Az ezt megelőző idők YHWH-vallásának leírására éppen ezért még mindig nem tudunk jobb terminust, mint a kissé szokatlan polijahvizmus-kifejezés. Vagyis: a népi vallásosságban YHWH alakja számos helyi módosulat formájában létezett. De nemcsak a népi vallásosság képzelte ilyennek Izrael istenét, hanem a hivatalos, északi állami kultusz is, amely Bétetlben, Dánban és minden valószínűség szerint Samáriában is fenntartott YHWH-szentélyeket. Utolsó kérdéskörünk mind közül a legbonyolultabb, és talán a megoldástól is vagyunk legmesszebb. Mit kezdjünk a mindkét feliraton YHWH mellett felbukkanó Asera alakjával? Aki akár csak felületesen is átfutja a kérdés mára csaknem áttekinthetetlen méretűvé duzzadt szakirodalmát, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy - O. Loretz32 szóhasználatát követve - a bibliatudomány egyik tabu-témájáról van szó. Ennek következtében a kérdés körül számos, a bibliatudománytól eredetileg idegen szempont van jelen, ami természetesen nem segíti a probléma megoldását. Mintha a modern kor tudósai Asera nevét olvasva lázas sietséggel maguk is a deuteronomiumi álláspont elfoglalására törekednének. Nem a tényt akarják értelmezni, hanem eddigi ismereteink intaktnak vélt) voltát hangsúlyozzák. A kutatásban két fő álláspont körvonalait lehet felfedezni. Az első, a mérsékeltebb33 irányzat véleménye szerint a szövegben található kifejezés nem Asera istennőre vonatkozik. Végső soron nem is tulajdonnévként, hanem köznévként kell értelmeznünk. Az istennő helyett ugyanis csak valamiféle vele kapcsolatos, 31 J. Wellhausen négy forrásából talán ez az egy, amellyel kapcsolatban még valamelyes konszenzust láthatunk az ószövetségi tudományon belül. 32 Loretz, 1992. 79. p. 33 Keel-Uehlinger, 1993. 271. p.; Koch, Klaus: Aschera als Himmelskönigin in Jerusalem. Ugarit Forschungen 8, 1988. 97-120. p.; Korpel, Michael C. A : A Rift in the Clouds: Ugaritic and Hebrew Description of the Divine. Ugaritisch-Biblische Literatur 8, Münster, 1990.; L emaire, A.: Who or What was Yahweh's Ashera? Biblical Archeological Review 10,6. 1984. 42-51. p.; Uő: Les inscriptions de Khirbet el-Qöm et 1‘ashérah de YHWH Revue Biblique 84. 1977. 595-608. p.; Margalith, Baruch: Some Observations on the Inscription and Drawing from Khirbet el-Qöm, Vetas Testamentum 39. 1989. (továbbiakban: Margalíth, 1989.) 371- 375. p.; Schroer, Silvia: In Israel gab es Bilder: Nachrichten von darstellenden Kunst im Alten Testament, Orbis Biblicus et Orientalis 74. Fribourg-Göttingen, 1987. 33. p.
