Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
26 Egyháztörténeti Szemle II1/2 (2002) Behr, ANRW II 34,2 (1994), 1191skk. Az egyes görög városok ilyenkor persze egymás segítségére siettek. Kiemelt szerepe volt a károk helyreállításában az erre gyakorta közvetlenül is felkért (Agathias 11,17; vö. az l/238.sz. jegyzetet) római uralkodónak is. A korabeli közfelfogás róla kialakított képének jobb megértése végett külön is szeretném hangsúlyozni itt, hogy a földrengések által elpusztított városoknak juttatott anyagi segítség nem a római nép, hanem - közvetett módon (javaslattétel a senatusnak a támogatásra: I. pl. Tac. ann. IV 13,1; Kr. u. 23: Kibyra) vagy közvetlenül - a császár adománya volt. De a császárnak voltak köszönhetőek az ilyenkor szokásos adóelengedések is: I. pl. Tac. ann. 11 47,2-3; IV 13,1. és XII 58,2. A Kr. u. 17. évi földrengés után a lydiai Sardeis például 10 millió sestertiusnyi pénzbeli segítséget és öt évre terjedő adómentességet kapott. Hasonlóképpen jelentős pénzbeli támogatást (Cass. Dió /epit. Xiph./, LXXI 32,3.) és tíz évi adóelengedést (Hieron. chron. 239.) kapott a Kr. u. 177-es év katasztrofális földrengésétől sújtott Smyrna is. 119 Kr u. 93 körül. A feliratot közli M. McCrum - A.G. Woodhead, Select Documents of the Principales of the Flavian Emperors: including the Year of Revolution A.D. 68-96 /coll, by M. McM. & A.G. W/, Cambridge 1961; Nr. 464 p,139sq. 120 CIG 2927. Az alsó szakaszába lépő Maíandroshoz közei, Karia, Lydia és lónia határvidékén fekvő város számára nyújtott császári segítséghez 1. lentebb a 423.sz. jegyzetet. 121 Az egyes keresztény hitvallókkal vagy kisebb keresztény csoportokkal szembeni kormányzati fellépések ekkor még inkább kivételszámba menő példáihoz (I. pl. Polykarpos Kr. u. 156/157- es - újabban a 166-os évre valószínűsített - smyrnai perét) rövid és jó áttekintés H.D. Stöver. Christenverfolgung im Römischen Reich. Ihre Hintergründe und Folgen, München 19842 (1982), 51skk. és 97skk. 122 Az ezzel kapcsolatban gyakorta hivatkozott két pliniusi levélhez, az epist. X,96-97. közléseihez 1. Shervvin-White kommentárját „The Letters of Pliny (19682), 691skk. Hadrianus asiai proconsula, C. Minicius Fundanus a kereszténységgel vádoltakkal szembeni kormányzati fellépések során lényegében a Plinius által követett, majd Traianus által megerősített gyakorlatot folytató magatartásához vö. A.R. Birley, Hadrian. The Restless Emperor, London - New York 2000(1997); 127., ill. 331. n.8 (további irodalmi hivatkozásokkal). 123 A rendelkezésünkre álló példák részletes elemzésével 1. küln. ehhez R. Freudenberger, Das Verhalten der römischen Behörden gegen die Christen im 2. Jahrhundert: dargestellt am Brief des Plinius an Trajan und den Reskripten Trajans und Hadrians /Münchener Beiträge zur Papyrusforschung und antiken Rechtsgeschichte 52/, München 1967. Az ezt követő időszakhoz vö. a-később vétanúként is tisztelt-„filozófus" lustínos Kr. u. 155 körül keletkezett, Antoninus Piusnak ajánlott első .Apologia’-ját. 124 Vö. még E.M. Smallwood, Documents Illustrating of the Principates of Gaius, Claudius and Nero (coll, by E.M. S.), Cambridge 1967; No. 64. pp. 35-37. Magyar fordításban is, in: Római történeti chrestomathia(szerk. Borzsák L), Budapest 1963; Nr. 84. 223sk (azóta több kiadásban is). A feliratban közölt kijelentések hátteréhez - további irodalmi hivatkozásokkal - 1. küln. B.H. Warmington, Nero: Reality and Legend, London 19812 (1969), 108skk. és M.T. Griffin, Nero: the End of a Dynasty, London-New York 20003 (1987; 1984), 208skk. 125 A számos felhozható példa közül itt csak egyet említenék meg: Kr. u. 93-ban Domitianus elfogadta az athéniektől felajánlott jelentős helyi tisztség, a kezdődő évnek viselője nevét kölcsönző archón eponymos méltóságát: vö. Philostrat. vit. Apoll. VIII,16. 126 Vö. ehhez F. Zucker, Plinius epist. Vili 24 - ein Denkmal antiker Humanität, Philologus 84 (1928), 209-232. és Sherwin-White, „The Letters of Pliny” (19682), 477-480. 127 A fentiek egészéhez vö. F. Taeger, Charisma. Studien zur Geschichte des antiken Herrscherkultes II, Stuttgart 1960; 303skk; 355skk. és küln. 371skk. 128 Vö. A.R. Birley, Hadrian. The Restless Emperor, London - New York 1997 (20002), küln. 162skk; 221skk. és 175skk., ill. uő. In: CAH2 XI (2000), 136skk. és 142skk. További hivatkozásokkal 1. még H. Halfmann, Itinera principum. Geschichte und Typologie der Kaiserreisen im Römischen Reich, Stuttgart 1986; 124skk. és küln. 188skk. 129 Kyzikoshoz 1. küln. Aristeid. or. XXVII - K: ,Panégyrikos en Kydzikói peri tu nau’ (a Hadrianus segítségével újjáépített Zeus templom rövid, a beszédhez inkább csak alkalmat adó leírásával. Vö. ehhez Magie, Roman Rule in Asia Min. 1,81. és ll,901sk. és újabban A. Schulz - E. Winter, Zum Hadrianstempel von Kyzikos, Asia Minor Studien 1 /Bonn 1990/, 33-81 ). 130 CIG 339: hé metropolis tés lónias Milésión polis. 131 CIG 339; 2863; 2866; 2877. stb.