Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
18 Egyháitörténeti Szemle II1/2 (2002) a cikk szerzője szerint tudatos korlátozásának gyakorlatáról). - Az itt fejtegetett gondolatok egészéhez, néhány további részlettel, 1. még az 1/238.sz. jegyzetet. 44 Sitónika khrémata. A valóban tehetősek, a leiturgiák tényleges viselésére is képes „gazdagok” a más közösségekből történő gabonabeszerzés céljait szolgáló városi pénzalaphoz (sitónikon. 1GRR IV.580: Azanoi; Phrygia Epiktétos) járultak hozzá pénzadományaikkal. L. még ehhez az I/134.SZ. jegyzetet. 45 A felirat magyar fordításban is olvasható, in: Borhy L. (szerk ), Római történelem. Szöveggyűjtemény, Budapest 1998; I80sk (3.72). 46 P. Vedius Antoninus (PÍR1. V 211 /No. 37) Ephesosban kifejtett kiterjedt építkezési tevékenysége jóval számosabb ellenzőihez 1. a ll/105.sz. jegyzetet. A térség - Smyrna, ill. bizonyos mértékig Pergamon mellett - leggazdagabb városának számító Ephesos közösségi életében jelentős szerepet játszó Vediusok családjához újabban I. E. Fontani, ZPE 110 (1996). 227sk. 47 = W. Huni „Antoninus Pius" II (1933), 354 [Kr. u. 150] és ll,49sk. [Kr. u. 149/150], Vö. még SEG IV.533. 48 A reprezentáció szintjén és az alkalmi népszerűség megszerzésének igényével végzett közcélú jótékonykodás korábbi - nagyszámú - példáihoz 1. C.P Jones, The Roman World of Dio Chrysostom, Cambridge, Mass. - London 1978; 104-114 (Ch. 12: Benefactions). További példákkal 1. még F. Quaß, Historia XXXI.2 (1982), 188skk; Mitchell, „Anatolia” 1,21 Osk. és K W. Arafat, Pausanias’ Greece. Ancient artists and Roman rulers, Cambridge 19.96; 191 skk. - Gyakorta kitűntek ebben az egyes városok neves és módos rhétorai. A fentebb már említett ephesosi Damianos - más jótéteményei, így számos középület helyreállítása mellett - jelentős összegekkel támogatta a várost, és esetenként annak szegényeit. Pazar és páratlan adományként márvány oszlopcsarnokkal szegélyezett úttal kötötte össze Ephesost Artemis közeli templomával, ahol más létesítményeket is emeltetett: Philostrat. vit. soph. II, 23 - 605§. A közösség javára tett felajánlások, ill. a közcélú jótékonykodás (euergesiai) korabeli példáit azonban leginkábba lykiai kisváros, Rhodiapolis polgárának, Opramoasnak rekordhosszúságú (közel 1900 soros!) felirata szemlélteti: IGRR 111,739; vö. C1G 111,4324. A felirat hosszan sorolja a város kiváló polgárának harminc tevékeny év során (Kr. u. 124 és 152/153 között) elnyert tisztségeit. Ugyancsak felsorolja, méghozzá tételesen, Opramoas Rhodiapolis polgárai és más lykiai közösségek (esetenként csoportok és személyek) javára tett felajánlásait és bőkezű adományait. A jobbára semmitmondó tisztségeket Opramoas a lykiai városok közösségétől (koinori) kapta. Cserébe több mint 600 000 denariusszal (későbbi adományait tekintve pedig 1 millió denariust is meghaladó összeggel) támogatta Lykia a feliraton megnevezett városait: Xanthost és Oinoandat, Myrat és Tlóst (stb ), amely városok színház vagy fürdő építésére, gabonavásárlásra vagy játékok rendezésére fordították az adományokat. (A felirat egyes részleteiben magyar fordításban is olvasható, in: A B. Ranovics, A római birodalom keleti tartományai, Budapest 1956 /orosz ered. 1949/, 113-114sk.) Az IGRR III, 739. sorszámot viselő felirat különös érdeklődésre tarthat számot abból a szempontból is, hogy közli Lycia-Pamphylia tartomány procuratorainak és legátusainak, valamint a császárnak a felirat állításával megtisztelt Opramoashoz - az egyes határozatok kapcsán - intézett leveleit: vö. J.H. Oliver, Greek Constitutions of Early Roman Emperors from Inscriptions and Papyri /Memoirs of the American Philosophical Society 178/, Philadelphia 1989; Nr. 142-153 (Antoninus Pius Opramoashoz intézett levelei). Opramoas az uralkodó figyelmét magára vonva, vélhetően a senatori rangot akarta elnyerni bőkezűségével. Ha maga nem is nyerte el, de azt még megérhette, hogy dédunokája az ordo senatorius tagjai közé emelkedett. Vö. A. Ballard. Les Liberalités d’Opramoas, in: Fouilles de Xanthos VII, Paris 1981; 185skk; vö. L. Robert, REG 95 (1982), 396-398. További irodalmi hivatkozásokkal 1. még OCD3 (1996), 1069; s.v. Opramoas. 49 Az itt élő, többnyire nem görög földművelő lakosság egyaránt szenvedett az állami terhektől és a Róma hatalmára támaszkodó városi vezetőréteg „zsarnoki” uralmától. Minderre számos utalás található a kor alkotóinál, így Aelius Aristeidésnél is: I. pl. or. L,105-108 - K (= XXVI - ed. Dindorf). 50 Aelius Aristeidés Rómát - és annak birodalmát - magasztaló ünnepi beszédében nyilvánvaló hallgatással mellőzi a városok vezetését kisajátító „tekintélyesek és tehetősek” (<dynatoi) kapzsiságát és megannyi formában megnyilvánuló önzését. De mellőzi azokat, a municipalis ordo belső körein belül, a prótoi körében folytatott pozícióharcokat is, amelyekről Dión Chrysostomos (or. XXXIV,19: phthonos, pleonexia, philonikia) és Plutarchos egyaránt megemlékezik: "Politika parangelmata’ (praec. gerendae rei publicae) 19 - 814e sqq; küln.
