Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: A balkányi jobbágy házassága, a geszterédi plébános szitkozódása és az egyházpolitika 1841-ben

Kai á szátok

161- mit előre előtte tartani kíván - ki nem áll, azután is, ha az nem használ, hacsak leendő gyermekeit a r. kát. hitbeni neveltetésre által nem adja, a templomban áldással meg nem esketi, sem ki nem hirdeti. Mire hogy gyermekeim nem állottak, csakugyan nem is hirdette ki, hasztalan kérték a jelen volt násznagyok, úgymint ns. Papp Károly és ns. Finta Lajos urak, azután gyermekeim kérésére néhány napok múlva én mentem által ns. Horváth József úrral kérni, hogy hirdesse ki s eskesse öszve a házasulandó fiam jegyesével, mire ő ismét kijelenté, hogy addig, míg a leány tanításait, melyeket előtte tartani kíván, ki nem hallgatja, meg nem esketi, ha csakugyan veszni tért, úgymond, az a rossz, makacs leány, de ha reverzálist nem adnak, úgy nem a templomban esketi meg, nem is a házában, mert azt olyan disznókkal bemocskoltatni nem engedi. Hanem kivel [ti. Horváthtal] ekkor újra kértük, hogy ártatlan menyemet ne illesse oly piszkolódó szavakkal, s ne is ellen[ez]ze egybekeléseket, mert ők egymásért lévén teremtve, már egymást el nem hagyják, mire azt felelte - feledve azt, hogy Isten szolgája, feledve [, hogy] szent kötelességét kellene teljesíteni - a pap: „Hát, már csakugyan meggyűlt a pendelye annak a semmire való gaz leánynak, hogy elébbvalóvá teszi a farkat a vallásnál, no majd megesketem, de nem az idén, hanem a jövő farsangon.” Itt ismét azon őszinte kinyilatkoztatással kértük megeskettetéseket, hogy ha azt nem fogja tenni, úgy mi felsőbb helyre folyamodunk pártfogásért. Mire azt mondá a tisztelendő: „Mit bánom én, akárhová folyamodtok, ha per lesz is belőle, eltart egy esztendeig. Addig pedig visszajön a magyar klérus küldöttje, a Csanádi püspök a pápától, s akkor osztán nem bánom, eskesse meg, akár a kántorom, akár a ref. prédikátor.” Kérdeztük végre, hogy miért nem tartja meg az eddigi szokást ez esketésben, mire azt mondá: „Lássa, édes Tímár uram, ha az ember egy kertet ültet, abba a jó, hasznos és szép plántát igyekszik nevelni, a dudvát pedig kiirtja, ezért kell nékem is ezt tenni.” Végre, miután sem fenyegetései, sem lelkiatya szájába nem illő mocskos szavai az egybekelést nem hátráltathatta, megeskette ugyan gyermekeimet, ha ugyan azon egypár szót, mivel azt kérdé, hogy „szeretik-e egymást”, esketésnek lehet mondani. Hanem azután menyemet a templomból kitiltotta, azt mondván neki, hogy soha meg nem gyóntatja, sem, ha gyermeke születik, meg nem kereszteli, sem halottját, sem őt magát, ha meghal, el nem temeti.

Szunyoghy Rudolf m.k. szolgabíró

2.2. Ifj. Tímár János

Az 1841. évi febr. hónap 13-án Balkányban kivett ön-vallomás.

Kinek hívnak s.a.t?

Ifj. Tímár Jánosnak, 22 éves református balkányi lakos vagyok.

Mi a panaszod? Beszéld elő kömyülállásosan!

Én Jakab Erzsébet nevű hajadon leánnyal, ki a r. kát. vallást követi, házassági életre kívánván lépni, midőn összeeskettetésünk végett, Geszterédre, ottani tisztelendő Homonnai András úrhoz általmentünk, ott a tisztelendő úr tőlem először reverzálist kívánt, melyben születendő gyermekeim jövendő lelki szabadságát azáltal, hogy azok r. kát. legyenek, leköttetni akarta, s hogy azt önmegnyugvásom ellenére nem tettem, az esketést tőlem megtagadta, én azonban kértem, hogy ne tegyen bennünket szentség- telenekké, s ne tagadja meg tőlünk papi áldását, s ne hátráltassa egybekelésünket, mert mi egymástól sem el nem válunk, sem pedig a kívánt reverzálist meg nem adjuk, akkor