Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: A balkányi jobbágy házassága, a geszterédi plébános szitkozódása és az egyházpolitika 1841-ben
Kalászatok 159 DOKUMENTUMOK8 1. Ifj. Tímár János panaszlevele Szunyogh Rudolf szolgabíróhoz Tekintetes Szolgabíró Úr! Teljes bizodalmú pártfogó uram! Én balkányi adófizető, helvéciai vallástételt követő Tímár János, feleségemmel, ugyancsak balkányi születésű diák katolika hitet valló Jakab Erzsébettel több évek óta állandóan és viszonozottan hű szerelmünk következésében, kölcsönös megegyezésünk és mindkét részről álló szüléink s rokonink jóváhagyásuk mellett házassági szövetségre léptem oly feltétel alatt, hogy - miként a hazai törvények kegyesen rendelék — lehető gyermekeink közül a fiák az atyai, a leányok pedig az anyai vallásban fognak kereszteltetni és neveltetni. Midőn annakokáért ezen a szokásban lévő jegyváltással tanúk előtt megkötött házassági szerződésünket, a háromszori kihirdettetés által törvényesíttetni, az Isten szent nevére teendő esküvés által pedig megszenteltetni akarnánk és midőn a célból az illető anyaszentegyház szolgájához folyamodnánk atyai áldást keresvén - átkot találtunk. Átkot igenis, mert a geszterédi parókus, tisztelendő Homonnai András úr, hogy vagy engem reverzális adásra kénszeríthessen, vagy mátkámat is az elválásra bírhassa, elébb még csak hirdetni sem akarván, annak utána pedig feleségemet azon mocskolódó szavain kívül, melyeket a szemérem tilt elősorozni itten, az udvaron a szemétdombon leendő esketéssel fenyegetvén, a jegyben létei idejét reánk nézve elátkozá, kiapadhatatlan könnyek forrásává tévé. Mindezeket mi mint kölcsönös hajlandóságunknak tűzpróbáit tekintvén, még békével tűrhettük, sőt még afelett is, hogy esküvésünk templomon kívül is papi áldás nélkül történt, nem panaszolkodtunk. Nem, mert megvigasztalt annak tudása, hogy az áldás onnét felülről, a kegyelem atyjától vagyon9 következőképpen az egyházi szolga azt csak kérheti, nem pedig adhatja; nem panaszolkodtunk, mert megnyugodtunk azon hitben, hogy szent a föld mindenütt, és a Mindentudó hallja az esküvőket mindenütt. De annál keservesebben hatott reánk említett tisztelendő úrnak az esketés után feleségemhez intézett azon szava, mellyel előttem és bizonyságot tehető két balkányi közbirtokos nemes násznagyim előtt megtiltotta, hogy többé, mint anyaszentegyházból kirekesztetett személy a templomban sem áldozat, sem áj tatosság végett menni ne merészeljen. Istenem, hát oly nagy vétek-e az egymásért teremtetett lelkeknek az Isten által egybeadott szíveknek egymást szeretni, hogy az ekklézsiából való kirekesztést érdemeljen? Hát oly időt értünk-e, melyben a hitetlenül együtt lakók szó és fenyíték nélkül elnézetnek, az esküvés által megszentelt házasságban élni kívánók pedig papi átok alatt nyögjenek? Hát bün-é engedelmeskedni a hazai törvényeknek, melyek az ily vegyes házasságot megengedik, olyannyira bűn-é, hogy midőn a gyilkosok, paráznák, Istent káromítók a vallásnak vigasztalásával és szentségével élhetnek, a becsületes és isteni és emberi törvények által egybekötött házasok, azoktól örökre megfosztassanak? ímé, tekintetes szolgabíró uram! 0, feleségemen elkövetett legkegyetlenebb 8 A dokumentumokat mai helyesírással és központozással közöljük. A fontosabb alkalmazott rövidítések: t., tiszt., tisztel. - tisztelendő; tek. - tekintetes; ns. - nemes; r. kát. - római katolikus; ref. - református; sz. - szent. 9 Bizonyára bibliai utalás: Jak. 1,17.
