Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Azsia városi szervezete... 13 Még inkább így van ez Aelius Aristeidésnél. Míg Diónnál - a Panaitioson és Poseidónioson át151 a Kr. u. I/II. századig ívelő152 rhétorikus és filozófiai tradícióknak megfelelően - az állam egészét tekintve az egyeduralom, a keleti provinciák vonatkozásában pedig a „jó király” alakja oldja fel a római hatalom ellentmondásait,153 addig Aelius Aristeidés felfogásában az uralkodó ennek a roppant hatalmi struktúrának pusztán egyetlen, s látszólag nem is túl jelentős eleme.154 Az Imperium hatékony, automatikusan működő (or. XXVI,36; vö. 26.), s így mindinkább személytelenné váló (vö. 36.) államigazgatási szervezete155 szavatolja itt a minden alattvalójára egyaránt kiterjedő - ahogy a rhétor fogalmaz: „illő" (vagyis lényegét tekintve: az egyes társadalmi rétegekhez, csoportokhoz tartozókat a hatalom birtokosai szerint megillető'. 39.) - egyenlőséget (30; 39; vö. 93.),156 és az ezzel szorosan összefüggő jog- biztonságot. (32; 38sk; 107.).157 Közelebbről pedig — s ez a voltaképpeni nóvuma az or. XXVI ezzel kapcsolatos koncepciójának - Aristeidés felfogásában a Birodalom egységes polgárjogából való részesedés (59skk; vö. 93.) lesz az az eszköz, amely a görögség politikai létének megőrzését hivatott biztosítani.158 A városi autonómiák fenntarthatóságát (96; vö. 36.),159 sőt gyakorta többet is annál: a hatalomból való részesedés reális lehetőségét (64sk.), egy minden addigi állami szervezetnek felette álló (38skk; vö. 88.), az egész földkerekségre kiterjedő demokrácia (60; vö. 36.160) polgáraként. A Róma hatalmának való alávetettség (mely oly keserű megállapításokra késztette Plutarchost, s az előző nemzedék megannyi képviselőjét egyaránt161) ebben az összefüggésben már nem több a „rómaiak” és a „nem rómaiak” között húzódó jogi — és kulturális162 - választóvonalnál (vö. 63.). A „szabadság” fogalma (vö. 36.c.)162 pedig, legalábbis az ,eis Rhómén’ szerzője számára, így korántsem a görögség hajdani függetlenségének helyreállítását, hanem az Imperium valamennyi lakójának jogbiztonságát, valamint a mindenütt egyformán érzékelhető társadalmi stabilitást jelenti már.164 Ugyanez a felfogás a görögök lakta területek feletti római uralom tényét sem puszta elnyomásként, hanem mindinkább az uralkodó réteg privilégiumaiból való részesedésként értékeli.165 Ez alapozza meg Aristeidésnél kora politikai valóságának igenlését (s nem csupán kényszerű elfogadását, mint oly sok esetben nagynevű szónok-elődeinél), és ez magyarázza az or. XXVI megannyi, Róma hatalmi „eszméjének”166 szentelt (88sk; 31skk.), vagy éppenséggel a római uralom hatékony voltát fejtegető (29; 30skk; 37skk; 65; vö. 37; 87skk.)167 helyét. A valóság számos elemét tartalmazza ez a fejtegetés. A valóság valósabb képét azonban mégis inkább Dión Chrysostomos fogalmazta meg. Őseiteknek még - fordul nagynevű elődeikkel büszkélkedő honfitársaihoz a majdani „aranyszájú” rhétor168- „számos lehetőségük volt arra, hogy megmutassák erényüket: a többiek feletti vezető szerep megszerzésében, a jogtalanságtól szorongatottak megsegítésében, szövetségesek szerzésében, városok alapításában, háborús ellenfeleik legyőzésében. Nektek - mondja Rhodos meghallgatására egybesereglett polgárainak a vándorszónokként ott fellépő prusai Dión - már nincsen meg ezekre a lehetőségetek. Az, amitek még megmaradt - úgy vélem az az önmagatok felett való uralkodás, s városotok igazgatása; hogy tiszteletben részesítsétek az arra érdemest, és ne nyilvánítsátok tetszésteket egyenlő módon a sokaságból bárkinek; a tanácsülések megtartása és a bíróságokon való ítélkezés; hogy áldozzatok az isteneknek, és megüljétek az ünnepeket." (or. XXX, 161-162 ).169 Dión kijelentésének második fele pontosan tükrözi az egyetlen követhető „alattvalói” magatartást. A reális alternatívát, vagy egyszerűbben szólva: a municipalis arisztokrácia helyi hatalomgyakorlásának tényleges lehetőségeit.
