Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Latorcai Csaba: Katolikus főpapok munkája az országgyűlés felsőházában 1927-től a Bethlen-kormány bukásáig
126 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) vezett 40 (+ az Országos Orvosszövetség képviselője), összesen 249 fő volt a felsőház tagja. Püski, 2000. 20., 162. p. A fenti listát a következő törvények módosították: 1928/13. te.: Hivatal alapján tag az Országos Munkásbiztosító Intézet elnöke, és a kormányzó 2 tagot nevez ki a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége által e célból felterjesztett 6 főből, ezzel egyidejűleg a kereskedelmi és iparkamarák csak 4 főt választhattak. 1930/42. te.: Az Országos Mezőgazdasági Kamarát képviselő 6 főből ezentúl 1 főnek elnökségi tagnak kell lennie. A kormányzó 2 tagot nevez ki 5 évre az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által javasolt 6 személy közül. 1937/28. te.: az Országos Mezőgazdasági Kamara csoportokra bontva választja meg a 6 felsőházi tagot, és egy hetedik tagot is választ az ún. gazdatiszti csoportból. 1940/27. te.: a katolikus egyház felsőházi-tag főpapjainak sora kiegészül a kassai, a nagyváradi, a rozsnyói, a szatmári megyéspüspökökkel, az erdélyi egyházmegye magyarországi részének kormányzójával, a munkácsi, a nagyváradi és a szamosújvári görög katolikus megyéspüspökökkel, az eperjesi egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzójával, valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgató-tanácsának elnökével vagy elnökhelyettesével. A református egyház képviselőinek listája kiegészült. (A törvény erejénél fogva felsőházi tag a református egyház mindegyik egyházkerületének - dunántúli, dunamelléki, tiszántúli, tiszáninneni és erdélyi - püspöke és főgondnoka. Az evangélikus egyház felsőházi tagságra jogosult képviselőinek listája kiegészült 1 püspökkel és 1 kerületi felügyelővel. Felsőházi tagságot kapott a budai szerb ortodox püspökön kívül az az ortodox püspök is, akit a kormány előterjesztésére a kormányzónak ki kell neveznie. Az 1942/21. te. törvényhatóságonként számszerűleg megadva összesen 68 főben újraszabályozta a törvényhatóságok által küldött felsőházi tagok létszámát. A terület-visszacsatolások következtében jelentősen növekedett a kormányzó kinevezési jogköre is. 4. Az említett szabályozástól függetlenül 1937-ig is voltak a vitás kérdésekben együttes ülések. Az 1926/22. te. 32. §-a ugyanis erre lehetőséget adott. Ld. EGYED I., Az országgyűlés két háza ellentételeinek kiegyenlítése, 8. Az 1931-es villamosenergia törvényjavaslat elfogadásakor is ezt az eljárást kellett alkalmazni a vitás kérdések tisztázására. Egyeztető eljárásra az 1937/27. te. hatályba lépéséig mindösszesen 13 esetben került sor. Takács Imre: A felsőház a két világháború között. In: Állam és Igazgatás, 1989. 6. sz. 536. p.; Tomcsányi M.: Tanulmányok a kormányzói jogkör kiterjesztéséről. In: Magyar Jogi Szemle, 1937. 3. sz. A felsőház házszabálya - amelyet csak 1936-ban alkottak meg, és 1939-ben kismértékben módosították - szabályozta a felsőházi tagok véleménynyilvánítási lehetőségeit a felsőházi munkában. A Házszabály értelmében amikora felsőház egy törvényjavaslatot megkapott, azt a plenáris ülésen kiadták az illetékes bizottságnak, mely kialakította álláspontját, és esetleges módosításokat eszközölt. Ezt követte a javaslat általános majd részletes vitája, melyeken a két vita során egy-egy alkalommal szólalhattak fel a tagok. Természetesen személyes témában bármikor lehetőség volt reagálni az elhangzottakra. A Házszabály értelmében akkor lehetett határozatképesnek tekinteni egy ülést, és megtartani, ha azon legalább 50 felsőházi tag jelen volt. Egy javaslat elfogadásához is legalább 50 igen szavazatot kívánt meg a Házszabály.
