Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári Házsongárdi temetőben
Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári Házsongárdi temetőben' Tóth Vilmos 1. A kolozsvári Házsongárdi temető történetéhez kapcsolódó 19-20. századi jelenségek, hasonlóan a magyar nyelvterület - és általában Európa - urbánus temetőinek többségéhez, elsősorban a pantheonizáció fogalma segítségével értelmezhetők és írhatók le. A pantheonizáció többletjelentéssel felruházott kultuszhelyek, kultikus területek konstruálását jelenti, privát vagy közösségi szinten, egyes típusaitól függően „felülről” irányítva vagy „alulról” szerveződve (ám hangsúlyozni kell, hogy a fogalom mindenekelőtt az elit temetkezésének vizsgálatánál bír relevanciával). Pierre Nora, aki a panthéonisation fogalmát igazán jelentősé tette a történet- tudomány és általában a társadalomtudományok számára, igen tág értelemben használja a kifejezést.1 2 Ennek jogosságával egyetértünk, ugyanakkor az alábbiakban a pantheonizációt egy szőkébb jelentéstartományban kívánjuk értelmezni: kizárólag temetkezéstörténeti kontextuson belül. A pantheonizáció meghatározó alaptípusai - a felekezeti, a családi, az állami (országos), a lokális (önkormányzati), az intézményi, illetve a katonai pantheonizáció - közül a tradicionális temetkezés vizsgálatakor a fő hangsúly egyértelműen a felekezeti aspektusra fektetendő, a Házsongárdi temető magyar síremlék-együttesénél pedig a felekezeti pantheonizáció elsősorban evangélikus, református, valamint unitárius szempontból vizsgálható. Az alábbiakban, az egyháztörténeti háttér rövid felvázolása után, a kolozsvári unitárius pantheonizációt vizsgáljuk meg közelebbről, a példákkal egyúttal megkísérelve megvilágítani a felekezeti pantheonizáció fogalmának lényegi tartalmát. 1 A tanulmány a szerző egyetemi szakdolgozata egyik fejezetének kis mértékben módosított változata; a dolgozat Pantheonizáció a Házsongárdi temetőben (1791-1918) címmel készült 2001-ben a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán. 2 Vö. Nora, Pierre (ed.): Les lieux de mémoire. Paris, 1984 1993. I. La République; II/1-2. La Nation; III/1-3. Les France.
