Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság alapítása és francia kapcsolatai
Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság 47 2. A másik fontos tényező a magyar—horvát kapcsolatok megerősödése volt all. század második felében, melynek ékes tanúbizonysága Zvoinimir és Ilona, Géza húgának házassága volt.14 Mindez I. László (1077—1095) idejében nagy mértékben felértékelődött a Salamon elleni küzdelmek során, hiszen a német császárság ellenében Horvátországon keresztül volt lehetséges a Rómával való kapcsolattartás. I. László király a Salamon elleni küzdelmek éveiben a császársággal szemben a pápaságot támogatta politikailag. Uralkodása kezdetétől szoros viszony fűzte Rómához: éppen VII. Gergely ismerte el hatalmát Salamonéval szemben Nehemias, esztergomi érsekhez intézett levelében (1077. június 9.), majd egy későbbi, „Lászlónak, a magyarok királyának” címzett levelében. (1079. március 21.)15 Ez roppant fontos volt, hiszen Salamon volt a törvényesen megkoronázott király, László pedig lényegében ellenkirálynak számított. Ugyanakkor röviddel Salamon halála (1087) után Horvátországban új helyzet állt elő I. László sógora, Zvoinimir halálával (1089). László, az ott kialakult belharcokat kihasználva, Tirpimir István elhunytával, Ilona és a körülötte álló politikai csoport kérésének engedve nyomult be csapataival Horvátországba. Úgy tűnik azonban, hogy László számára alapvetően nem a pápai hűbérként kezelt és belső anarchiába süllyedt horvát állam restaurálása volt a cél, hanem a terület megszerzése, Magyarországhoz kapcsolása. Vagyis László elsősorban saját érdekeit érvényesítette, amikor nem vállalta a korábban fennálló hűbéri viszonyt, s Almost állította Horvátország élére.16 László eljárására lehetőséget adott, hogy a pápa, II. Orbán (1088—1099) képtelen volt aktívan fellépni a horvát kérdésben, mivel III. Kelemen ellenpápa (1080—1100) kiszorította őt Rómából.17 A kialakult helyzetet tehát I. László legjobb belátása szerint rendezte. Ugyanakkor László érezhette, hogy e lépése II. Orbán rosszallását fogja kiváltani. Ez be is következett, hiszen a somogyvári apátság alapításán — amelyre nem sokkal a horvátországi hadjáratot követően, felte14 GYÖRFFY, 1984. 933. p. 15 MAKK FERENC: Magyar külpolitika (896—1196). Szeged, 1996. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2.) 111—112. p. (továbbiakban: MAKK, 1996.); VII. Gergely levele Nehemiáshoz (1077): „... ut regem, qui inter vos electus est”; VII. Gergely levele Lászlóhoz (1079): „Gregorius episcopus servus servorum Dei Ladizlao Ungaro- rum regi salutem et apostolicam benedictionem.” GYÖRFFY, GEORGIUS (ed.): Diplomata Hungáriáé Antiquissima accedunt epistolae et acta ad historiam Hungáriáé pertinentia Volumen I ab anno 1000 usque ad annum 1131. H.n. é.n. 220—221., 223-224. p. (nr. 75., 77.) (továbbiakban: DHA.) 16 MAKK, 1996. 131. p. 17 MAKK, 1996. 134. p.
