Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Csaba: Fundata est in 1537?
66 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) Egy pataki diák ismeretlen forrásai sorában természetesen itt gondolhatunk az ifjabb Csécsi János féle Registrum Historicum hatására, akár olvasás, akár hallomás útján terjedtek az abban foglaltak, ahol szintén megvan ez az évszám, helyesbítve az 1531-et, vagy inkább utólagos bepótlással „egy későbbi elbizonytalanodás következtében történt” — amint ezt Barcza József értelmezte.13 Az 1554-et pedig a korábban alacsonyabb szintű iskola kollégiummá alakulásának éveként is tekinthetjük. (Vélhetően már Széplaki T. Pál sem sokat érzékelt abból a hosszú folyamatból, ezt Barcza József okkal hangsúlyozta, amelynek több nemzedéken át módosuló szellemi árnyalatai kibontakoztak a katolikus reformációtól a reformáció ágainak szétválásáig, és amelyek a protestáns iskolákat meghatározták.) Ha nem fogadjuk vagy fogadhatjuk el helyesnek az évszámot, akkor is kortörténeti adalék, hogy a 18. század közepén a pataki diákság tudatában még nem rögzült egyértelműen a későbben ismeretes „alapítási” év, tehát a Szombati János korának felfogása. A manapság (hagyományosan) ismételt, (vagy kétségtelennek vallott) 1531. év egyáltalán nem található meg Széplaki kéziratában. Apróbb bizonytalanságok és vázlatos áttekintés volta ellenére annál érdekesebb, hogy ez a kéziratos munka másutt nem ismeretes évszámot tartalmaz a testvérkollégium alapításáról, bár azt sem fogadhatjuk kritikátlanul. Ha a vélekedés széleskörű vagy csak a tájékozok takra terjedő voltát nincs is módunk eldönteni, magában az is szemet szúr, hogy Perényi szerepe mellett a Török Bálintét ilyen egyértelműen rögzíti, és csak Debrecenhez kapcsolja, Pápát bár említi, a két évtizeddel későbbi dunántúli esperes Széplaki semmivel nem utal az Enyingi Török család és Pápa reformálódásának összefonódására. Ez egyben azt a gyanút erősíti, hogy nem olyan (nyomtatott?) forrás áll vélekedése hátterében, amelyből Pápa és reformációja és Török Bálint kapcsolódását ismerhette meg. Korlátoz bennünket mindezek után a kézirat jellege. Az, hogy itt néhány lapon kijegyzések, emlékeztetők összemásolása van a kezünkben, nem valamely egyháztörténeti szakkönyv kivonata, vagy előadás nyomán készült dictatum; de a megemlített városokhoz kötődő folyamat spontán összegzéséből jogos arra következtetnünk, hogy hasonló köztudat élhetett számos diáknemzedékben. Azokban is, akik nem olvashatták például Szenei Molnár vagy Pápai Páriz munkáit, ahol részletesebb adatokat, vagy árnyaltabb előadást találhattak volna a hazai reformáció terjedéséről. 13 BARCZA JÓZSEF: Szempontok és adalékok a protestáns iskolázás kezdeteihez Sárospatakon. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, III. Bp., 1984. 134. p. — Ld. még alább a 15. jegyzetet.
