Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

78

Egyháztörténet! Szemle II/1 (2001)

105, 115, 130, 139). A kezdő ok a gyönyörködés, az újdonság varázsa (1), gonosz szokássá azonban elsőként a társaság révén válik (2). A társadalomlélektani hatást követi a fiziológiás magyarázat: az élvezeti szer fizikai szomjúságot okoz, majd egyre inkább szükségletté válik

(3) . Végül az áldozat a pihenés óráit, az éjszakát is átdorbézolja (4).

A tiszalöki prédikátor az egyes szinteket lelki következményei miatt tartotta súlyosnak. A rosszra való hajlam is ítélet alá esik (1): még a mulatozókkal való társalkodás, sőt azok nézése is tiltott. A gonosz társaság (2) az erény útjáról letérő lelki akadékait szünteti meg, és egyéb bűnökbe is magával rántja, ezért a lelkipásztor megszólalásában társadalmi ítéletet, közfelfogást is érezhetünk. A fizikális leépülés rohamosan következik be (3), és nem kíméli hatásában a szőkébb környezetet, a családot sem, lelki (negatív apa/anyakép) és gazdasági értelemben (egyre fogyatkozó családi kincstár) egyaránt. A legsúlyosabbnak azonban Szentpéteri István azt tartotta, hogy a dorbézolók a nyugalom óráit is átmulatják, és ezzel az Istennek szentelt időt elmulasztják

(4) . A tiszalöki prédikátor ezúttal is összekapcsolja argumentumait Perkinstől vett citátumokkal, és az egész élet istentiszteletté alakítását hangsúlyozza. Mégis, az angol szerzőtől főként annak erkölcsi ítéleteit idézi, leszűkítve ezzel a praxis pietatis értelmét egy morálkatalógus szintjére.22

A századvégen a feddőző prédikációk megszaporodásának oka a megváltozott világ és a megőrzött tradíció ellentétében keresendő. Az a léthelyzet, hogy a századvégi magyar világ ki volt téve az állandó katonai zaklatásnak, nem teremtett lehetőséget morálteológiai koncepciók egységesítésére. A zsinati rendelkezések csak tűzoltó munkát végeztek, egyes esetekre hoztak, később újra megújítandó intézkedéseket. A prédikátorok vállalták fel a feladatot, hogy etikai kérdésekben általános érvényű megállapításokat fogalmazzanak meg, melyet közösségük, környezetük, világi vagy egyházi feljebbvalóik nem mindig respektáltak. A századvégi prédikáció nehézsége és megítélésének a nehézsége is egyben itt érhető tetten.

Puritán kegyesség

Szerzőnk hivatkozott szakirodalma tartalmaz minden fontos, a korban gyakran idézett szakmunkát, ugyanakkor sajátos szűkítéssel. Csak a mindenki által használt általános szakkönyveket (latin költő22 „De epieikeia vide egregie ac solide disserentem, practicorum Anglorum Homerum, Perkins. Tom. 2. p. 6oo. seqq.” (Ös. B8v); KOLTAY KLÁRA: Angol puritánus könyvek kétszáz éve Magyarországon. Debrecen, 1989. 122. p.