Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára
Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára 75 ákok heti fejadagjáról is, de a borral való visszaélés különböző modusaiért más-más büntetés járt: a megrovástól a pénzbüntetésen át a kicsapatásig. A többnyire átokformákban megőrzött szitkozódások (ördögteremtette, ebadta, stb.) megítélése a világi hatóságokhoz tartozott: kalodától a nyelvkivágásig számtalan formában hoztak róla ítéletet. Az Isten nevével való káromkodást katonák (feltehetőleg német zsoldosok) terjesztették el, amely ellen nem sokkal később Polgári Gáspár prédikátor emelt szót Mérges golyóbis (Losonc, 1706) című művével. A táncot a koraújkori törvényalkotók a legsúlyosabb bűnnek tartották, a virágénekkel és a hegedűléssel együtt a különböző protestáns egyházak egyaránt tiltották.17 Ennek megfelelően a rajtakapott diákot azonnal kicsapták a Kollégiumból, rektorságából menesztették. A korban a világi és egyházi énekdallamok még nem különültek el élesen egymástól, ezért fordult elő nemegyszer, hogy az istenes énekekből szerzettek szerelmi dalokat, „fajtalan énekeket”. A zene nem volt tilos, csupán a zenével való visszaélés. A fajtalan tánc argumentumaként Szentpéteri István felhasználta korának egy nevezetes versét is, mely megegyezik a Körmendi-kódexben található tánc-ellenes verssel: a hosszabb terjedelmű szövegből (58 vsz.) csak néhány verset (45—49, és a 47. és 49. versszaknak a felét) idézett.18 A korban reneszánszukat élték a bolondleírások, csúfábrázolások: a hatásos egyházi szónoklatairól híres és hírhedt katolikus szerzetes, Abraham a Sancta Clara is felhasználta a műfaj kínálta lehetőségeket közönsége meggyőzésére és gyönyörködtetésére.19 A szöveg aktualitását jelzi, hogy a kölcsönszö- veg még 15 év múltán is fontos argumentuma volt a tánc romboló hatásának. 17 MARKAI LÁSZLÓ - SZÁSZ ZOLTÁN (szerk.): Erdély története 1606-tól 1830-ig. 2. köt. Bp., 1988. 963. p. 18 BAXAI T. GYÖRGY (összeírta) — VÖRÖS OTTÓ (bev., jegyz. ell.): Körmendi-kódex. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata. Körmend, 1996. 355—379. p. Az eredeti kötet 165—177. lapján található versről van szó: „Tánc javallójának Isten ellen való cselekedetiért meg-pirongattatása. Ad notam: Meg ne fedj engemet, Uram, felgerjedett haragodnak tiizében.” A vers teljes szövegét már több ízben is közölték, illetve egyszer egy-két részlet erejéig, vázlatos idézés formájában. RÉVÉSZ KÁLMÁN: Egy régi vers a táncz ellen. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1893. 449—456. p. A pápai könyvtár kéziratos anyagai közül emelte ki. Kiváló megérzése volt, hogy a vers Pósaházi: Görcsös bot című műve után (1668) és a Táncz pestise előtt keletkezhetett. DÉZSI LAJOS: Régi magyar verseskönyvek ismertetése. VIII. A Körmendi-kódex. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1928. 225—251. p.; TAKÁTS SÁNDOR: Művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1961. (továbbiakban: TAKÁTS, 1961.) 371. p. (MTA kézirattárából, idézetek.) 19 EYI1L, FRANZ M: Abraham a Sancta Clara. Vom Prediger zum Schriftsteller. Tübingen, 1992. 336., 347. p. Frühe Neuzeit 6. p.
