Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság alapítása és francia kapcsolatai
52 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) zett, nemcsak a mai Franciaország, hanem Olaszország, Spanyolország területén is. E szálak feltérképezésében sok segítséget nyújtanak, azok a pápai bullák, melyek rendre megerősítik a saint-gilles-i apátság privilégiumait, illetve összeírják az alárendelt birtokokat, kolostorokat. Az első felsorolás jellegű bulla II. Callixtustól származik, 1119-ből. Megújítva Saint-Gilles apátságának privilégiumait, leírja a hozzá tartozó birtokokat. Említést tesz, mégpedig első helyen Somogyvárról, azután sorolja a többit: Sanctus Eusebius de Provincia, Sanctus Egidius de Aceio, de Duno, de Supervia, Sanctus Eusebius de Longobardia, Sanctus Baudi- lius de Hispania, Sancta Eulalia de Barbasca, s hozzáteszi, hogy ezek birtokait is ily módon Saint-Gilles alá rendeli.34 Azonosításukban Goif- fon, a monostor bulláinak kiadója, illetve Magyar Kálmán ad eligazítást. Eszerint a második javadalom az apt-i egyházmegyében található Szent Eusebius monostora, mely 1032 óta tartozik Saint-Gilles-hez. Aceio-t Assas-szal lehet azonosítani, ugyanabban az egyházmegyében, az előbbi monostor filiája. A „de Duno” név alatt szereplő monostor Saint-Gilles-du-Chateau-de-Dun-nel egyezik meg, Meuse vidékén. „De Lignacio” Limansra vonatkozik, az Alsó-Alpokban. A „de Supervia” Saint-Gilles-sur-Vie, a mai Saint-Gilles Croix-de-Vie, Vendée területén. A „de Longobardia” meghatározás Saint-Gilles milánói filiajára utal,. Szent Özséb dedikációval. Végül következik két spanyolországi monostor Szent Baudile Katalóniában, és egy másik, Barbasto püspöki székhelyén, Aragóniában. A Sancta-Eulalia név előfordult Saint-Gilles-től nem messze, később Sainte-Eulalia-de-Razil néven, akkor már a ní- mes-i Saint-Baudile-nak alárendelten.35 Kiemelkedik a sorból Somogy- vár, melyet első helyen említenek, illetve a milánói, a két katalóniai és az aragóniai birtok. A későbbi összeírások megtartják az említett sorrendet, sok esetben konkrétan megadva a közvetlen fennhatóság alá tartozó monostorok egyes birtokait.36 Úgy gondoljuk, nem a véletlen, hanem a filialis monostorok közti rangsor szabta meg az egyes monostorok említésének sorrendjét. Ilyen értelemben Somogyvár mindenképpen megkülönböztetett figyelmet kapott a többi monostorral szemben, mivel a felsorolásban Somogyvár megelőzött időben korábban ala34 GOIFFON: Bullaire de l’abbaye de Saint-Gilles. Nimes, 1882. (továbbiakban: GOIFFON, 1882.) 55-57. p., No. XXXVII. 35 A pontos meghatározásokat Goiffon adja meg az említett bullához fűzött kiegészítő jegyzetekben (1-9) GOIFFON, 1882. 56. p., ill. MAGYAR, 1992. 200. p., 9. ábra 2., mely azonban igen zavarólag, talán tájékoztatásul mai országhatárokat is megad. 36 Vonatkozik ez II. Ince 1132. évi, III. Ince 1208-as igen részletes (65 felsorolt monostorral!), IV. Kelemen 1266-os konfirmációs bullájára. GOIFFON, 1882. 71—73. p., (nr. LII), 104-112. p., (nr. LXXX)., 178-180. p., (nr. CXXXVIII)
