Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság alapítása és francia kapcsolatai
50 Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001) szítő lépések időben a somogyvári alapítás utánra esnek. Előzőleg azonban a saint-gilles-i apátok jelentős erőfeszítéseket tettek kegyuruk, IV. Raimund toulouse-i gróf megnyerésére, akire a pápa, II. Orbán, a dél-itáliai normannok mellett, nagy mértékben számított a keresztes hadjárat során már csak jelentős territoriális hatalma miatt is.28 Ugyanakkor Saint-Gilles igen fontos állomás volt a compostelai zarándokok számára. Vonzó jellege, népszerűsége kimutatható all. századi zarándokok között. Számukat illetően konkrét, megbízható adat számukra vonatkozólag nem áll rendelkezésre, így más típusú forrásokra hagyatkozunk. Ilyen a Liber Sancti Jacobi vagy Codex Callixtinus ötödik könyve, amely Guide du pélerin de Saint-Jacques de Compostelle címen modern kiadásban is ismert. E 12. századi forrás keletkezésének körülményeiről és belső szerkezetéről alapos tájékoztatást ad kiadója, Jeanne Vielliard.29 28 II. Orbán számára felbecsülhetetlen érték volt ugyanis a toulouse-i gróf, IV. Raimund megnyerése a maga számára. Saint-Gilles kegyura többszöri kiátko- zás után (házasságai, ill. a monostor sérelmére elkövetett tettek miatt) éppen az apátok, különösen az 1091-ben Magyarországon is megjelenő Odiló révén válik a keresztes hadjárat egyik vezető alakjává — mint „Christiane milicie excellentissimus princeps”. Adhemar legatus kíséretében az egyik hadsereg vezetésével indul útnak az Adria partvidékén. Emellett II. Orbán 1095—1096-os dél-franciaországi utazása során, melynek alapmotívuma a keresztes háborúra való felhívás Cler- montban, két alkalommal is felkeresi SaintGilles-t konkrét tárgyalások céljából Raimunddal ill. legátusával a keresztes háborúra vonatkozólag. E látogatások alkalmával több időt tölt el Saint-Gilles-ben mint általában a monostorok többségében. IV. Raimundra vonatkozólag: HILL, J.H. - HILL, L.L.: Justification du titre de Raymond de SaintrGilles: „Christiane milicie excellentissimus princeps”. In: Annales du Midi, 66. Paris, 1954. 101—112. p.; HILL, J.H. - HILL, L.L.: Raymond de SaintrGilles, 1041 (ou 1042) — 1105. In: Bibliothéque méridionale, 2e série, tome XXXV. Toulouse, 1959. II. Orbán utazásához: CROZET, RENÉ: Le voyage d’Urbain II en France (1095—1096) et son importence de point de vue archéologique. In: Annales du Midi t. 49. Paris—Toulouse, 1937. 42—70. p., ill. UŐ: Le voyage d’Urbain II et ses négocations avec le clergé de France 1095—1096. In: Revue Historique Mémoires et études 62. t. CLXXIX, avril-juin 1937. 271—311. p. 29 VIELLIARD, JEANNE: Le Guide du pélérin de Saint-Jacques de Compostelle, Texte latin du XIIe siede, édité et traduit en frangais d’aprés les manuscrits de Compostelle et de Ripolli, 4e édition, 1969. V—XXI. (továbbiakban: VIELLIARD, 1969.) A keletkezés 1139 körűire tehető, az ötödik könyv szerzősége esetében a francia származás kimutatható. Belső szerkezetét tekintve 11 fejezetre osztható: I. De viis Sancti Jacobi, II. De dietis apostoliéi itineris, III. De nominibus villarum itineris ejus, IIII. De tribus bonis edibus mundi, V. De nominibus viatorum Sancti Jacobi., VI. De amaris et dulcibus aquis itineris ejus, VII. De qualitatibus terrarum et gentium itineris ejus, VIII. De sanctorum corporibus requiendis in itinere ejus et de passione sancti Eutropii, IX. De qualitate civitatis et ecclesie Sancti Jacobi, X. De discrecione oblationum altaris Sancti Jacobi, XI. De peregrinis Sancti Jacobi digne recipiendis.
