Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kiss Gergely: A somogyvári bencés apátság alapítása és francia kapcsolatai
46 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) „Odilo kérésére nyilvánvalóan a kész oklevélre utólag tették rá a pecsétet.”11 Mindebből az derül ki, hogy az oklevél — eltekintve kiállításának sajátosságaitól — hitelesen számol be az alapításról. A második kérdés — az alapítás mögött meghúzódó kül- és egyház- politikai megfontolások — megválaszolásához, röviden érdemes felidézni az 1091. évi alapítás tényeit. I. László ebben az évben a horvátországi hadjáratot követően Somogybán bencés monostort alapított, melyet Szent Péter és Pál, illetve Szent Egyed tiszteletére szenteltetett és a dél-franciaországi Saint-Gilles du Gard monostorának adományozott. Megállapításra kerültek a monostor birtokai, megalakult az első szerzetesi közösség, Péter apát vezetésével, vélhetően francia származású- akból. Az alapításnál megjelentek: László király családtagjai, közvetlen emberei, a veszprémi püspök, maga Saint-Gilles apátja, Odilo, illet ve egy pápai legátus is, Teuzo. A somogyvári alapítás eddigi feldolgozásaiban igen nagy szerepet kapott a külpolitikai háttér ismertetése, hiszen e munkák egy része eleve László külpolitikájának bemutatását tűzte ki céljául, másik részük pedig a király egyházpolitikájának értékelése kapcsán óhatatlanul kénytelen volt foglalkozni e kérdéssel. Az azonban mindkét esetben kimutatható, hogy a vizsgálatok célja lényegében a kül- és egyházpolitikai vonalvezetésben megnyilvánuló szakaszok elhatárolása volt, következésképp a horvátországi hadjárat és a somogyvári alapítás közvetlen összekapcsolásának lehetősége kiaknázatlan maradt. Ezzel kapcsolatban szeretnék a háttér rövid bemutatása után néhány gondolatot megfontolás végett felvetni: 1. Horvátország és a pápaság kapcsolata all. század második felében egyre szorosabbá vált, hiszen Peter Kresimir (1060—1074.) uralkodásának biztosítására szerezte meg a pápától, II. Sándortól (1061—1073.) a királyi címet. E folyamat betetőzése Zvoinimir (1074—1089) trónralépése volt, aki éppen a VII. Gergely legátusától elnyert felségjelvények által11 12 vált ténylegesen királlyá, viszonzásul pedig elfogadta, hogy Horvátország a Szentszék hűbérese lesz, melyet évi 200 arany fizetésével és a vranai kolostor kincseinek az átadásával pecsételtek meg.13 11 BAUMGARTEN, 1906. 398. p. 12 „... per ensem, vexillum, sceptrum et coronam ...” Idézi: SZÉKELY GYÖRGY: Koronaküldések és királykreálások a 10—11. századi Európában. In: Századok, 1984. (továbbiakban: SZÉKELY, 1984.) 941. p. 13 SZÉKELY, 1984. 940-941. p.
