Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Mózessy Gergely: "Egyedül Kossuth szava parancsolt…" - Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről

156

Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001)

volt szorulva a történettudomány a katolikus egyház szerepének tisztázására, hiszen azzal az 50. évforduló táján nem foglalkoztak, 1948-ban pedig a meghatározó marxista történész, Andics Erzsébet kijelentése jelentett harsogó imperatívuszt, mely „az abszolutista reakció előretolt állásait” látta az egyházi szervekben. A kétségkívül torz nézettel apologizáló, vagy a kérdésről árnyalt képet alkotó történészek (pl. Meszlényi Antal, Hermann Egyed, Adriányi Gábor, Szántó Konrád) munkái csak kevesek számára voltak hozzáférhetőek.

A történtek méltó, valósághű újraértékeléséhez nyújt kiváló segítséget az a forrásgyűjtemény, melyet a Dél-alföldi Évszázadok igényes, szép kiállítású sorozatának 16. köteteként 2001 tavaszán jelentett meg Zakar Péter. A kötet a katolikus papság és a szabadságharc ambivalens viszonyát igyekszik jobban megvilágítani emlékiratok és naplók fényében. Különös fintora a sorsnak — és jelzi a magyar könyvkiadás visszásságait —, hogy a történészi kutatások kiindulópontját jelentő forrásközlések általában csak megkésve, az évfordulók keltette érdeklődés lanyhulása idején jelennek meg, szinte csak a kutatómunka hordalékaként... A közelmúltban napvilágot látott korszakba illő helytörténeti forrásközlésekre (pl. Pápa, Székesfehérvár), és a most tárgyalandó kötetre egyaránt igaz: maradandó értékűek, de hasznosabb lett volna, ha már 3—4 esztendővel ezelőtt elérhetőek. A katolikus egyház 1848/49-es szerepvállalását korábban egy tematikus szemelvénygyűjtemény próbálta meg megvilágítani: az Elmer István szerkesztette, 1999-ben megjelent kötet. Annak a munkának erénye volt viszonylag csekély megkésettsége, ám a kötet szakmai színvonala komoly kívánnivalókat hagyott maga mögött.

Zakar Péter gyűjteménye egészen más szintet képvisel. Jóval egységesebb, kiérleltebb mind a szövegek válogatása, mind gondozása terén. Az elszórva már itt-ott megjelentetett írások összegyűjtött megjelentetése mindenképpen indokolt volt, hiszen többségük nehezen hozzáférhető — ekképp szinte feledésbe is merült, mint báró Mednyánszky Cézáré —, vagy teljes egészében, illetve kritikus szemmel vizsgálva nem került még közlésre. Lehetőség szerint az eredeti szövegekből dolgozva, aprólékos szövegkritikai munkával sikerült a szerzőnek a korábbi közlések szövegromlási buktatóit elkerülni. Jegyzetapparátusa kimagaslóan pontos és informatív. A kötet bevallott célja, hogy a szövegek szerzői által reprezentálja a katolikus egyház jellegzetes korabeli képviselőit: így természeten kihagyhatatlan volt belőle Hám János nominált esztergomi érsek vádirata, de tábori lelkészek (Eperjesy Ferenc, és a már említett Mednyánszky), szerzetesek (Horváth József piarista, Piry Cirjék János ferences), egyházmegyés pap (Koller János) és teológus (Lubik Imre) memoárja illetve naplója is helyet kap ben