Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KALÁSZATOK - Bubnó Hedvig: Az egyház szerepe a 18-19. századi társadalmi modernizációban a Pannon-térségben
138 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) ban abból is kiviláglik, hogy azok a 20. században — a II. Vatikáni Zsinat után — többnyire megvalósultak. Aloise Ruhri (Ausztria, Graz — „Az egyházak a stájerországi társadalmi fejlődésben, a felvilágosodástól 1848-ig”) állam és egyház viszonyát a történelmi előzményekig visszanyúlva vázolta fel. Rámutatott, hogy a katolikus egyház Stájerországban a 17. század elején, a luthera- nizmussal folytatott küzdelemből vértelen győztesként került ki, amihez jelentős mértékben hozzájárult az egyház belső megújulása. Az ellenreformáció sikerének meghatározó okait azonban abban jelöli meg, hogy a világi politikai hatalom a Habsburg tartományfejedelmek kezében volt. Stájerországban — éppúgy, mint más örökös tartományokban — már Mária Terézia és II. József uralkodását megelőzően létrejött az állam és az egyház szoros összefonódása, amelyet osztrák típusú államegyháznak szokás nevezni. A Habsburg tartományfejedelmek védelmező uralma a katolikus egyház fölött (Pietas Austriaca) a barokk korban szellemi, kulturális és nem kevésbé vallásos virágkort tett lehetővé, végső soron azonban sokoldalú megmerevedést is eredményezett. A katolikus egyház — mintegy partnerségi ellenszolgáltatásként — hatalomtámogató erőként működött a tartományfejedelem és a nemesség irányába. A felvilágosodás jelentős fordulatot hozott a szerző által hangsúlyozott partneri viszonyban. Az állam feladatait a társadalmi élet minden szférájában, így az egyházpolitika terén is újra definiálták. Ruhri kiemelte, hogy a vallási életet érintő állami beavatkozás okai nem annyira teológiai, hanem inkább gazdasági motívumokra vezethetők vissza (korlátozások a búcsújárások és körmenetek rendjében, tiltások a túláradó barokk rituálék vonatkozásában, stb.), s ezek az intézkedések a nép körében kevés megértésre találtak. A lelki gondozás és vallásgyakorlás is a közjónak lett alárendelve. Ugyanakkor a felvilágosodás fejlődést és haladást célzó politikai gondolatai és ideái a stájer egyházban hatalmas átrendeződéseket indítottak el, amelyek hatása máig érezhető. A kolostorbezárások, egyházmegyei-egyházközségi szabályozások, egyetemi és iskolai reformok, valamint a türelmi rendelet a stájer egyházi területnek néhány évtizeden belül teljesen új arculatot adtak. Az evangélikus keresztények először kaptak lehetőséget saját egyházszervezet kiépítésére, még ha kezdetben meglehetősen töredékes formában is. A jozefinizmus alatt értendő nagy reformmű élén természetesen Mária Terézia és fiai, József, valamint Lipót álltak, a megvalósítás azonban nem kizárólag a hivatali apparátus keretei között ment végbe. A reformoknak az egyházon belül is számos segítője akadt, így pél
