Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉS - Nagy Kornél: II. Aristakes kat’olikos enciklikája 1475-ből
Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) 117 zavarhatta az ún. társ-kaf olikosi intézmény megjelenése és a korabeli kútfők szétszóródása (különösen a kolofonok esetében), ami miatt a történetírók nem minden esetben voltak számára elérhetők. II. Aristakes kat’olikos 1475-ös körlevélének tanulmányozása nekünk alapos lehetőséget nyújt a 15. század második felének egyházi viszonyaira való betekintésre, valamint a korabeli kolofonok kutatására. A mostanáig történt tudományos kutatások arról győztek meg bennünket, hogy az Edzmiacinban „uralkodó” egyházfők kronológiái a közeljövőben jelentős átdolgozásokat igényelnek. Ennek azonban egy másik tanulmány tárgyát kell képeznie. DOKUMENTUM“ A Mindenható Istennek — Mennyei Atyánknak, minden létezők Teremtőjének — kegyelméből, akaratából és választásából, s az 0 Egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak hatalmából, és az Igaz Isten Szendéikének ereje által. Eme szent levelünket, ezen iratunkat, — az Egyetlen Istenség Legszentebb Háromságának áldásával, Krisztus Urunk által adományozott apostoli béke, kegy és szeretet által — küldetett vala a jeles és sokat dicsért vezető, gondnok és megfontolt pátriárka, Aristakes Úr, Minden Örmények Kat’olikosa által, a Nagy-Örményország területén fekvő Valarsapat városából. A levelet írtuk mint Szent Tádé és Bertalan apostoloknak, valamint Világosító Szent Gergelynek vikáriusa és közvetlen utóda a Valarsapat városában lévő mennyei erő által épített — égi eredetű oltáráról, és sugárzó templomából — Szent Edzmiacin egyházából. Mindezeken túlmenően magába foglal számos ereklyét, mely a nevezett helyen összegyűjtöttek vala: az Úr testét érintő lándzsát, amely átitatódott Jézus Krisztus vére által; a királyi töviskoronát, amelyet Jézus Krisztus fejére helyeztettek; a szögecseket, melyekkel átdöfték Jézus csuklaját; a szent leplet, amellyel becsavarták Jézus testét; az Úr keresztjét, melyet Istentől kapott; Világosító Szent Gergely áldomást hozó szent jobbját; Vüágosító Szent Gergely Xor virap-i síremlékét, amiben élve eltemették; Szent Gayane és Hr’ip’sime szüzek síremlékét; s más olyan ereklyéket, amelyeket az Urunk által emelt Szent Edzmiacin székesegyház tőszomszédságában találtatnak. Mi tehát címezzük e levelet Nektek híres és nagyra becsült Keli városának, Xlpas kolostorában lévő Surb Karapet (Keresztelő Szent János) egyháznak, valamint a hozzá tartozó egész püspökségnek, az ott található egyházakkal és lakosságával egyetemben, úgy mint: Apára, Astelaberd, Serkeli, Tarman, Abolnak, Awsnak, Selank’, Cermak, Arek’, Cpergel, Dzuaric’, Ap’xzut, Lázi, Apikawank’, Xupa, Menek, Alfáit, Berdar Igi, 44 Az oklevél magyar szövege.
