Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Balogh Judit: A székely nemesség és a vallási hovatartozás kérdése
92 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) A székely nemesség vallásosságáról és felekezeti hovatartozásáról a 17. század első felére eső évekből elmondható, hogy a vezető családok döntő többségében megőrizték katolicizmusukat, míg azonban azok, akik csak ekkoriban emelkedtek a nemesek közé, jobbára a székely közösség többségéhez hasonlóan protestánsok voltak. A felekezeti hovatartozás azonban nem tűnik olyan erőnek, ami elsőrendű szerepet játszott volna az identitásukban. Ez inkább később vált azzá, már I. Rákóczy György fejedelemségétől kezdődően. Már 1640-ben együtt ment a katolikusság képviseletében a fejedelemhez Kornis Zsigmond, Haller István és Tholdalaghy Mihály, mégpedig azért, hogy valamilyen helyben lakó katolikus vezető lehessen püspök híján fölöttük.27 28 Ekkor a fejedelem erős reformátussága ellenére egyre több rendházat is alapítottak a Székelyföldön,2S és bár időnként a szék közössége tiltakozott a katolikusság megjelenése ellen, mint például 1678-ban az esztelneki ferences rendház esetében a háromszékiek, a székely nemesek, jelen esetben Mikes Kelemen, oltalmuk alá vették az új alapításokat.29 A székely nemesség ezekben az esztendőkben annak ellenére is háborítatlanul gyakorolhatta hitét, hogy a fejedelmek protestánsok voltak. Bocskai István, aki erdélyi fejedelemként jószerivel nem is tartózkodott Erdély területén, valójában nem szólt bele a vallásgyakorlás mikéntjébe, az utolsó éveiben katolikus feleséget választott Rákóczi Zsigmond szintén nem. Báthory Gábor, bár erőteljesen támogatta például Kolozsvár reformátusságát az unitáriusokkal szemben, valójában ő sem igyekezett erővel protestánssá tenni a hozzá hű székely nemességet, ha nem is teljesítette be némelyek várakozását akkor,30 amikor megmaradt református hitében. Bethlen Gábor ugyancsak hűséges maradt a protestáns hitelvekhez, egyházpolitikáját azonban mindvégig a bölcs józanság határozta meg, így gyakran biztosított előnyöket a Székelyföldön élő katolikus lakosságnak is, amennyiben arányuk ezt megkövetelte. Mivel azonban valójában egyik fejedelem egyházpolitikája sem befolyásolta alapvetően a székely nemesség vallásválasztását, úgy tűnik, tevékenységük inkább egy nyugalmi állapotot teremtett, amelyben a belső mozgások erőteljesebben érvényesülhettek a külső behatásoknál. 27 ORGONA ANGELIKA: Komis Zsigmond, I. Rákóczi György katolikus tanácsúra. In: TAMÁS Edit (szerk.): Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna. Sárospatak, 2000. 258. p. 28 ORBÁN BALÁZS: A Székelyföld leírása. Történelmi, természetrajzi s népismereti szempontból. III. köt. Bp., 1873. (továbbiakban: ORBÁN, 1873.) 115. p. 29 ORBÁN, 1873. 115. p. 30 Különösképpen a katolikus Kornisok remélték Báthory Gábor katolizálását vagy legalábbis a katolikussággal szembeni erőteljesebb lojalitását.
