Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez

Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez 59

A jelzett munkák jegyzetapparátusán végigtekintve azonnal feltűnik, hogy a váci egyházmegye történetíróinak viszonylag bőséges hazai forrásanyag állt rendelkezésükre, ellentétben a többi hódolt egyházmegyével. A forrásadottságok a magyarországi hódoltság etnikai és uralmi viszonyaival, illetve a magyar egyházi struktúrák jelenlétével vagy hiányával függenek össze. A török uralom alá került egyházmegyék közül a pécsi és a veszprémi püspökség hódolt részeinek történetére a legfontosabb forrásanyagot a területükön működő pécsi és andocsi jezsuita missziók dokumentumai jelentik.7 A délszláv bevándorlás által leginkább érintett, és ezzel a római missziós intézményrendszer befolyási övezetébe került kalocsai és Csanádi egyházmegyék (különösen déli részeik) történetéhez a római levéltárak, elsősorban a Propaganda Kongregáció (Sacra Congregatio de Propaganda Fide) archívumának kéziratai alkotják a forrásanyag jelentős részét.8 Ezzel szemben a magyar egyházi (és természetesen világi) intézményrendszer által szilárdan kézben tartott egyházmegyékre, mint például Vác és Eger hódolt részeire a római levéltárak kisszámú dokumentumaival szemben a hazai gyűjtemények sokkal nagyobb anyagot őriznek.9

Mindez természetesen korántsem jelenti azt, hogy a váci püspökség török kori történetéhez a római levéltárak anyagát teljesen nélkülöznünk kellene. Az egyházmegye 17. századi históriájának legfontosabb dokumentuma, Pongrácz György váci püspök 1675. évi Informatio-ja is eredetileg egy Rómába, a Zsinati Kongregációhoz (Sacra Congregatio Concilii) küldött ad limina jelentés, még ha a beszámoló nem Róp. (továbbiakban: JAKUS, 1995.); SZAKALY FERENC: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp., 1981. (továbbiakban: SZAKÁLY, 1981.) passim; UŐ: Pest megye története a török korban. In: Torma István (főszerk.): Pest megye monográfiája, I. Bp., 2001. (megjelenés alatt)

7 MOLNÁR Antal: Jezsuiták a hódolt Pécsett (1612—1686). In: Szakály Ferenc (szerk.): Pécs a törökkorban. Pécs, 1999. (Tanulmányok Pécs történetéből, 7.) 171—264. p. (továbbiakban: MOLNÁR, 1999.); UŐ: Az andocsi jezsuita misszió (1642—1684). Levéltári Közlemények, 2000. 3—31. p.

8 MOLNÁR ANTAL: A kalocsai érsekség a török korban. In: Koszta László (szerk.): Kalocsa történetéből. Kalocsa, 2000. (továbbiakban: MOLNÁR, 2000.) 117—140. p. A Csanádi püspökség a magyar és a missziós egyházi intézményrendszer egyik ütközőpontja volt, így északi részeinek (Szeged és Makó környékének) történetére nem a római, hanem a magyarországi levéltárak őriznek több dokumentumot. MOLNÁR ANTAL: Fejezetek a szegedi ferencesek török kori történetéből. (Kézirat, előkészületben.)

9 Erre a relatív forrásbőségre szintén SZAKÁLY FERENC hívta fel a figyelmet: A hódoltsági katolikus egyháztörténet távlatairól. In: Hölvényi György (szerk.): Katolikus egyháztörténeti konferencia. Keszthely, 1987. Bp., é.n. 16—32. p. Az egri püspököknek egyházmegyéjük hódolt részeivel való kapcsolattartására a gyöngyösi jezsuita misszió történetéről írott, előkészületben levő tanulmányomban részletesen kitérek.