Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: John Donne verses bejegyzése egy körmöcbányai diák album amicorumába
Petrőczi Éva: John Donne verses bejegyzése 49 évben rövid ideig nürnbergi pap, innen azonban a harmincéves háború miatt távoznia kell. 1625 szeptemberében Körmöcbányán megházasodik (ennek ismeretében már bizonyos, hogy 1650-ben az ő könyvtári hagyatékáról folynak majd tárgyalások a magisztrátus és a vő között!), tíz évvel később, 1635-ben pedig saját egykori rektorának, Petrus Leonardusnak lesz társ-rektora. Pályázata elnyeri a városi tanács tetszését, az iskola fellendítését várják tőle, érdemeiért külön javadalmazást kap. Megbízólevelét 1635. március 20-án kapja kézhez, március 23-án rendkívüli hírnök megy hozzá, a tanács ekkor megerősíti a kilátásba helyezett megbízatást, s 1635. március 26-án beiktatják, ünnepélyes keretek között, lakomával, a városbíró rendeletére külön boradaggal. A helybéli német lelkipásztor, Urlsberger, mindenben segíti munkáját.6 Annak egyébként, hogy Krizko ilyen kitüntetett figyelmet szentel Raab-Corvinus személyének és munkásságának, egyik oka az lehetett, hogy a jeles levéltáros-helytörténész lutheránus (és általában protestáns) gyökereit számon tartotta, úgy is, mint a helyi evangélikus gyülekezet presbitere, s így a kis Donne-vers „hősében” (arról egyébként nincs adatunk, vajon Krizko tudott-e a versről!) hittestvérének állított emléket. A nagyszámú evangélikus, illetve általában protestáns vonzatú Krizko-publikáció sorából hadd emeljek ki itt hármat: az első a Bethlen Gábor király Körmöcbányán, amely Bethlen Gábor és Károlyi Zsuzsanna 1620-as és 21-es körmöcbányai látogatásainak kiadási lajstromával érzékelteti azt a pompát, amellyel e gazdag bányaváros egy protestáns uralkodó személye előtt tisztelgett.7 A második egy teljesen evangélikus vonatkozású közlemény, amely egy, a város elöljáróihoz intézett Melanchthon-levél kapcsán hangsúlyozza a lutheri reformáció helyét-szerepét a város életében: „Luther Mártonnak már az 1521-ik évben is voltak Körmöcbányán őszinte barátai, követői és tisztelői. Ezért, különösen Várday Pál és Oláh Miklós, mindenáron arra törekedtek, hogy a reformáció sikereit Körmöcbányán megrontsák és megsemmisítsék.”8 Krizko állítása a hitújítás eszméinek korai recepciójáról Körmöcbányán aligha lehetett felekezetieskedő túlzás, hiszen egy kizárólagosan egyháztörténetinek szánt műben ezt olvashatjuk egy időben közeli, a lutheránus eszmék elfogadását megerősítő ese6 KRIZKO, PAVOR: Kremnické skolstvo v rokoch 1527—1677. Bratislava, 1975. 200— 208. p. (Itt szeretnék köszönetét mondani fiamnak, Szabó András Péter történe- lem-régészet-latin szakos egyetemi hallgatónak, hogy Krizko szlovák nyelvű könyvének Michael Raabról szóló fejezetét lefordította számomra.) 7 KRIZKO PÁL: Bethlen Gábor király Körmöcbányán. In: Századok, 1897. 501. p. 8 KRIZKO PÁL (közli): Melanchton Fülöp levele, melyet 1553. október 12-dikén Kör- möczbánya szabad király városához intézett. Bp., 1897. 8. p.
