Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei Brandenburgi György gyulai és vajdahunyadi uradalmaiban, 1520-1530

Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei Brandenburgi uradalmaiban 39

❖ nem Gyulával kapcsolatos adat, de jellemző, hogy István folti plébános, vajdahunyadi káplán (sacellanus, capellanus, presbyter) várnagyi tisztet is kapott (1530—1534)15

Az uradalomhoz tartozó legtöbb egyház kegyúri jogaival az őrgróf rendelkezett, így nem okozott számára gondot ezek javadalmait hivatalnokainak juttatni. Ugyan a gyulai és vajdahunyadi várnagyok nem távozhattak messzire egyházi hivataluktól, mégsem hihető, hogy egyéb elfoglaltságuk közepette személyesen gondoskodtak volna ezekről, pedig a fentiek közül egyedül ők voltak felszentelve {presbyter). Ami a titkárokat illeti, ezek vagy György budai kancelláriáján, vagy sokat utazó uruk kíséretében tartózkodtak, így jó esetben helyetteseik révén látták el plébániájukat. Lehet, hogy voltak köztük hívei a reformációnak (Ferber János mindenképp az volt), plébániájuk népe azonban ebből mit sem tapasztalhatott. A fenti jelenség arra figyelmeztet, hogy óvakodjunk messzemenő következtetéseket levonni olyan személyek plébánosi működéséből, akik nevük mellett a deák {literatus) címet viselik, azaz jogban járatos hivatalnoknak hirdetik magukat16 (a felsoroltak mind ilyenek).

Az 1528-as javadalomcserék világosan érzékeltetik, hogy a plébániák osztogatásában elsősorban politikai szempontok játszottak szerepet, s a jelöltek esetleges viszonya a reformációhoz sem előnyt, sem hátrányt nem jelentett. A János-párti Cihák Imre megfosztotta a Fer- dinánd-párti Sadobrics Péter várnagyot nagyváradi kanonikátusától, s ezt a pülyi plébánosnak adta, aki ágyúmesternek állt be hozzá. Sadobrics kárpótlásul megkapta az őrgróftól a pülyi plébániát. Mikor kitudódott, hogy Abránffy János gyulai plébános (a békési főispán testvére) is Szapolyai híve, a várbeliek lefoglalták jövedelmét (János király őt ezért szintén váradi kanonoksággal kárpótolta), mely később szintén Sadobricsé lett.17 Ha valaki ezekből az eseményekből azt olvasná ki, hogy Abránffyval szemben Sadobrics reformátori igehirdető lett volna, súlyosan téved. A folytatás magáért beszél: a várat feladó vár15 BL 1127:62, közli: PATAKI, 1973. 232. p. (nr. 80.); BL 1043:8-9, közli: PATAKI, 1973. 242-246. p. (nr. 91-92.); ETE. 285. p. (nr. 277.)

16 Ld. “Georgius litteratus capellanus Warasdiensis”: Geheimer Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz Brandenburg-Preußisches Hausarchiv (továbbiakban: BPH) Rep. 41,4. E 1:4. Vö. MOL. DL. 38094

17 BL 1226:29, regeszta: VERESS, 1938. 123. p. (nr. 140.); BL 1044:10, regeszta: VERESS, 1938. 141. p. (nr. 159.); BL 1044:3, regeszta: VERESS, 1938. 142. p. (nr. 161.); BL 1127:16, közli: VERESS, 1938. 142-144. p. (nr. 162.); BL 1242:2, regeszta: VERESS, 1938. 145. p. (nr. 164.), idézi: IVÁNYI BÉLA: München levéltárai magyar szempontból. In: Levéltári Közlemények, 1934. 50—110. p. (továbbiakban: IVÁNYI, 1934.) 96. p.