Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei Brandenburgi György gyulai és vajdahunyadi uradalmaiban, 1520-1530
36 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) többé ott nem fordult meg, míg végül 1530-ban és 1532-ben Szapolyai János csapatai elfoglalták őket tőle. György őrgróf 1522-ben már bizonyíthatóan a lutheri reformáció híve volt, s 1523-tól kezdve állt levelezésben a wittenbergi reformátorral, jóllehet a titkos találkozójukról szóló történet legendának tekinthető. Levéltári források dokumentálják, milyen fontos szerepet játszott Brandenburgi György abban, hogy a reformátori mozgalom megerősödött Boroszlóban és Szilézia nagy részén. A budai és a bányavárosi reformáció eseményeit is általában kapcsolatba szokták hozni személyével, bár konkrét adataink erről nincsenek. A Körös-Maros vidékének reformációjával Szegedi Kis István életrajza ürügyén a Dunamelléki Egyházkerület krónikása, Földváry László foglalkozott.* 2 Márki Sándor ötletére építve3 két oklevélszöveg összehasonlításából arra a következtetésre jutott, hogy Brandenburgi György 1525-ben fogadhatta el és vezethette be gyulai uradalmában a reformáció tanítását (Földváry számára ez Kis István gyermekkora és iskoláztatása vonatkozásában érdekes). Gyulai Gyűri András diák 1523-ban írt a simándi plébánia átvételekor kötelezvényt a patrónusi jogokkal rendelkező őrgrófnak, ebben többek között a szokásban lévő istentiszteleti kötelezettségek megtartását ígérte:4 „Én, gyulai György [Gyűri] András deák, fenséges fejedelmemnek, György brandenburgi őrgrófnak stb. titkára, lelkiösmeretemre vallom és fogadom jelen levelem rendében, hogy a mennyiben mondott legkegyelmesebb uram Simánd nevű mezővárosának plébániáját bőkezűségénél és kegyelménél fogva nekem adta és rám ruházta, a míg csak élek, említett legkegyelmesebb uram jobbágyait, akárminő ügy kívánná is, addig, míg Gyula várának ítéletre kiküldött várnagya és tiszttartója, vagy egyéb tisztviselői őket ki nem hallgatják és el nem ítélik, semmi szín alatt sem fogom a szentszék elé idézni, s megígérem, hogy senkit sem állítok egyenesen a szentszék bírósága elé, hanem előbb mindég a mondott Gyulavár várnagyától, tiszttartójától és tisztviselőitől kívánok ítéletet. Továbbá, a mennyire tőlem telik, nemcsak nem pocsékolom a nevezett egyház javait, hanem inkább azok gyarapítására dolgozom, és az istentiszteletet és a többi szertartásokat mindég az azon egyházban levéltárának története. In: Levéltári Közlemények, 1964. 21—54. p. 2 FÖLDVÁRY László: Szegedi Kis István élete s a Tisza-Duna mellékeinek reformá- cziója. Bp., 1894. (továbbiakban: FÖLDVÁRY, 1894.) 7kk. 3 MÁRKI SÁNDOR: Aradvármegye és Arad szabad királyi város monográfiája. 2. köt. Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. 1. rész. A legrégibb időktől a török hódításig. Arad, 1892. (továbbiakban: MÁRKI, 1892.) 515. p. 4 Buda, 1523. június 25. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: MÓL. DL.) 38074. Regeszta: VERESS, 1938. 82. p. (nr. 108.). Márki Sándor fordítása: MÁRKI, 1892. 515. p.; FÖLDVÁRY, 1894. 7. p.
