Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 33 gazdagabb virágzásban jöjjenek napvilágra, ennyiben a legteljesebb mértékben megérdemli az egész nőmozgalom tiszteletünket, becsülésünket és rokonszenvünket... Ha pedig helytelen úton halad ma a feminizmus és hamis ideálokat állít fel magának, akkor meg tízszeres, százszoros kötelessége az egyháznak fölemelni tiltakozó szavát s igazi kálvinista politikával aktív részt venni a női lélek felemelésének magasztos munkájában”71 Egy másik cikkében az általános választójog mellett foglalt állást, ugyanis, mint írja: „Erkölcsi szempontból pedig nemhogy nem fog veszni a nő azáltal, ha a nemzetét érdeklő nagy problémákkal komolyabban foglalkozik, sőt ezer dologban új utat fog vágni, egy sereg férfi-igazságtalanságot meg fog szüntetni s mindenekfölött szolgálni fogja a nemes, önzetlen, tiszta szeretet és fennkölt idealizmus ügyét, a melyre a nőket szívok gazdagsága, minden szép és nemes iránt való spontán lelkesedésük egyenesen predesztinálja”72 Sebestyén Jenő éles kritikával szólt az egyházi személyiségekről, ugyanis a feministák kongresszusán egy-két kivételtől eltekintve nem látta az egyház képviselőit, amit azért nehezményezett mert véleménye szerint a 19. század ideáljait a 20. században nem lehet megvalósítani, a társadalmi igényeket nem lehet szem elől téveszteni, ezért nem elfogadható, hogy a lelkészek, tanárok, egyházi tisztségviselők homokba dugják a fejüket és ne tájékozódjanak kellően ezekről a fontos társadalmi eseményekről. Összegzés A kiválasztott néhány református folyóirat írásai bizonyítják, hogy a vizsgált korszakban a nőkérdés megítélése nagy változásokon ment át. A polgárosodás során a nők tevékenységi köre egyre bővült, egyre több társadalmi szerepet sajátítottak el. A társadalmi életben, és ezzel párhuzamosan az egyházi életben egyre több lehetőség nyílt számukra, amelyek segítségével hehizonyíthatták a feléjük irányuló előítéletek alaptalanságát. A 18. századtól jellemzője volt a nőemancipációs törekvéseknek, hogy a legtöbb esetben férfiak vetették föl az újabb és újabb problémákat, kezdeményezték azok megoldását. Ez az egyházon belül sem történt másként, hiszen a sajtó, a döntés joga a férfiak kezében volt, ezért a nőemancipáció törekvéseit is ők képviselték elsősorban. Ezért tartom fontosnak, hogy a különböző társadalmi csoportok meghatározó véleményformáló alakjainak véleményét megismerjük, és ár71 Uo. 390. p. 72 SEBESTYÉN Jenő: Feministák között. In: PEIL, 1913. június 29. 411. p.
