Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
30 Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001) egy-egy helyen kántori teendőket végzett. Pál apostolra hivatkoztak, aki az asszonyoknak nem engedte, hogy a gyülekezetben szóljanak. Az 1910-es évek második felében ebben az irányban is megindult a változás. Napirendre került a kántortanítók és nőteológusok kérdése. 1916-ban örömmel üdvözölték a belső-somogyi egyházmegyében hozott határozatot, miszerint kántortanítói állásra nőt is lehet választani. A cikkíró, Darab Lajos kántortanító a feminizmus egyik vívmányának tartotta a határozatot és úgy látta: „nincs már messze az az idő, mikor a feminizmus célt ér és a nő sürgetés, gyűlésezés, agitálás nélkül is meg fogja majd kapni az őt megillető jogokat nem csak a világi, de egyházi téren is! Ha a nő lehet kántortanító, lehet, sőt hivatalából kifolyólag presbiter is, s mint presbiter, határozathozó joga is megvan az egyház bel- és küléletében, ami vallási életünk fejlesztésre nézve csak előnyös, de hátrányos semmi körülmények között nem lehet! Hiszen a nő már magába véve a vallásos érzemény szimbóluma.”63 A nőteológusokról főleg a külföldi példák nyomán a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain írtak. 1918-ban két pesti teológus hallgatónő, Novák Olga és Katona Viktória szólt hozzá a kérdéshez és fogalmazta meg céljaikat: „Ismerjük az áramlatokat, amelyek a mi egyházunk híveinek lelkét is állandó ostromban tartják. Míg egyrészt védelemre kell felkészülnünk, másrészt benső- leg kell építenünk. Úgy érezzük, hogy ez alól a szent kötelesség alól nő voltunk egyáltalán nem ment fel bennünket... Azért kopogtattunk a teológia kapuján, hogy megszerezzük a »lelki fegyverzetet«. ... Nem a liturgiális szolgálat lebeg szemeink előtt. Sőt őszinte szívből kívánjuk, imádkozunk érte, hogy adjon az úr mindig elég lelkes, buzgó férfit, akik az egyházi szolgálatnak ezt a részét ellátják. Itt nagyon is tekintetbe kell vennünk népünk konzervativizmusát, sőt ápolnunk kell ezt... Mi, majd mint lelkipásztorok, a tanításban és gyógyításban látjuk hivatásunkat.”64 Feminizmus Miután áttekintettem a lap állásfoglalását a különböző női szerepekkel kapcsolatban, mely nézetek a mérsékelt emancipációs törekvésekkel hozhatók kapcsolatba, rátérek a nőmozgalom radikális irányáról, a feminizmusról megjelent néhány értékelő cikk is63 DARAB LAJOS: A nő, mint kántor. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1916. 221. p. 64 NOVAK OLGA - Katona VIKTÓRIA: A nőtheológusok kérdéséhez: a nőtheológusok. In: PEIL, 1918. augusztus 4. 250. p.
