Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 27 szívéhez hozzáférkőzni, nekik lelki segítséget és erősítést nyújtani a nők vannak hivatva.”52 „Azokkal a munkásokkal, kikkel eddig dolgoztunk, aligha fogunk sikert elérni; be kell vonni munkássági körünkbe azokat is, kik eddig a gyülekezetben hallgattak: a nőket is, — hogy a mit a férfiak hideg ésszel kigondolnak, a nők meleg szívökkel megvalósítsák.”53 A nők egyházi munkában való aktív részvételében a nőegyletek megalakulása jelentette az első hatékony lépést. Az 1880-as években a nők egyházi munkáját elsősorban jótékonyság gyakorlásában látták. A nőegyletek segítették a papot a szegények, árvák, gondozásában, vagy teljesen átvették tőle ezt a feladatot. „A munka rábízható a női kezekre, mint amelyek az ilyen dolgot sokkal nagyobb ügyességgel tudják megcsinálni. A nő születve van erre; ők kéregetnek, kapacitálnak, reklámot ütnek síppal, dobbal, nádihegedűvel.”54 55 A könyörület erénye, — amely a szerző szerint a nőket jobban jellemzi, mint a férfiakat — tette a nőket erre a feladatra alkalmassá. Az 1900-ban megalakult Sárospataki Nőegyletet a szegények segítése mellett, a katolikus ultramontanizmus elleni védelemre is felhívta a harcias stílusú cikkíró. „Köztudomású dolog az, hogy a mi halálos ellenségünk, az ultramontanizmus férfi- és nő-társulatokat létesít mindenfele. Köztudomású dolog, hogy a legényegyletek, nem más célból alakíttatnak a hecc káplánok által, mint, hogy támadást intézzenek a nem r. kath. egyének ellen. Köztudomású dolog, hogy a rózsa-füzér, az olvasó-, a szent asszonyok féle egyesületek nem egyébért létesülnek, mint kizárólag azért, hogy mint szervezett testület a hitben gyengéket elejtsék s szaporítsák velők a setétség országának tagjait. — Az is köztudomású, hogy a modern reversalis hajszában az ultramontanizmus épen a nők által éri el a legnagyobb sikert! A prot. nőegyletek ... hivatása egyik legnemesebb részének tartozik tekinteni azt, hogy a protestantizmus oltalmát vegye munkálatban, minden egyes tagja úgy tekintvén magát, mint őrállót, a veszélyeztetett pontokon! Ne mondja azt senki, hogy nem a nő hivatása a harc s a védelem! Ha féltő gonddal őrködik a nő bölcső felett, féltő gonddal tartozik őrködni vallása felett is, a melyet anyai tejével csepegtet gyermekébe!”65 52 VARGHA GYULAnÉ: Fölhívás a magyar nőkhöz. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1904. már. 12. 173. p. 53 A pápai ev. ref. nőegylet közgyűlése In: Dunántúli Protestáns Lap, 1897. május 30. 345. p. 54 BlTAY BÉLA: Protestáns Nőegyletek. In: Protestáns Közlöny, 1889. április 18. 141. p. 55 Cz.: Gondolatok egy protestáns nő-egylet alakúlásakor. In: Sárospataki Lapok, 1900. január 22. 59. p.
