Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918

Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében

23

hozása ellen... A magyar nő sokkal nemesebb teremtése Istennek, hogysem ellene vétkezzünk.”39

A cikkek sorában találunk egy-egy kivételt is. Szintén a Sárospataki Lapok hasábjain Mátrahegyi aláírással jelent meg egy írás, amelyben a szerző a leánygimnáziumok eszméje mellett foglalt állást. „A leánygimnázium eszméje mégsem lesz oly abszurdum gondolat, ... mint e lapok közönségének észjárását ismerem, magok az olvasók is sokan gondolják... magasabb műveltség és tudományosság, az emberiség szellemi előrehaladásában való tevékeny és áldásos részvétel nemhez van kötve. Nem hasonló-e ez a régi korok kasztrendszeréhez?”40 A cikkíró a korabeli helyzet tarthatatlansága miatt a nőket is okolta, amiért elfogadták helyzetüket. „Annyival csudálatosabh — és ez az emberiségre nézve ez idő szerint nagyon szomorú dolog , — hogy a nők, legnagyobb részben helyzetükkel elvileg, meg vannak elégedve. Egy nagymíveltéségű hölgytől hallottam azon elvet, hogy a nőnek sorsa az önmegtagadás. Ezzel körülbelől egész nemök nézetét fejezte ki.”41 Ez a megjegyzés különösen azért érdekes, mert kevés utalást találunk arra nézve, hogy a nők maguk hogyan is gondolkoztak ezekről a kérdésekről.

Mátrahegyinél ismét találkozunk, de már igen markáns véleményként azzal a problémával, miszerint ha a nőt csak egyféle hivatásra készítik fel, elveszik tőle annak a lehetőségét, hogy az „ideálistól” eltérő élethelyzetekben is képes legyen önfenntartásáról gondoskodni. „Egy nő előtt tulajdonképpen nincs semmi biztos jövő. Mikor kikerül a leányiskolából, vajon tudhatja-e, hogy a társadalom mai felfogása szerinti hivatását teljesítheti-e? Elhívják-e őt e hivatás teljesítésére? Azok szerepére van kárhoztatva, kik a sült galambot várják, hogy majd a szájokba repül. S ha nem akad olyan, aki őt társul venné az élet harcai közé, az kesereghet egy vesztett életpálya felett anélkül, hogy segíthetne magán... S hány és hány olyan szerencsétlen nő van a világon, a ki középosztályú, de szegény szülőktől származott s magára maradván, nincsenek kezében a létfenntartás eszközei s aztán a nyomor, vagy a prostitúció áldozatává lesz!? S a nő-emancipáció tiszteletre méltó ellenségei az emberiség életének ezen fekélyén se akarnak segíteni, egyszerűen azért, mert a nőt kellene szabaddá tenni, az asszonyt, a kinek hivatása a főző kanalat forgatni, a cselédekkel veszekedni, a gyerekeket tisztogatni s a férjeknek kellemes órákat szerezni? —Az Isten minden teremtményét úgy alkotta meg, hogy az önmagában is egész

39 Uo. 757. p.

40 MÁTRAHEGYI: A leánygimnázium kérdéséhez. In: Sárospataki Lapok, 1892. augusztus 15. 718. p.

41 Uo. 719. p.