Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
18 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) lémára hívta föl a figyelmet, hanem általánosságban is rávilágított a nők helyzetének egyik legjellegzetesebb vonására, nevezetesen, hogy nem cselekvő részesei saját sorsuk alakításának, hanem elszenvedői. „Szerintem oly nevelést kell adni leányainknak, hogy ők szellemi kiképeztetésök által biztosíthassák jövőjüket, önerejükre támaszkodhatván sorsuk szálait vezethessék. A nőnek helyzetében szomorú ama körülmény, hogy sorsában csak szenvedőleges szerepre van utalva, sorsa alakulásaira döntő befolyást nem gyakorolván, mint hullámhányt horgony nélküli sajka, a körülményektől vitetik.”30 1877-ben jelent meg Molnár Aladár tervezete a felsőbb leányiskolák céljáról és szervezeti felépítéséről, amely a képzés módjának leírásán keresztül a középosztálybeli nő hivatását is meghatározta. A református felsőbb leányiskolák ezt követően bizonyos hangsúlyeltolódással, kiegészítésekkel ugyanezt az elvet követték. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-ban Ballagi Aladár ismertette Molnár tervezetét. „Mivel pedig a nő úgy áll a mai társadalomban, mint a férfi, természetes, hogy az új éra igényei aló nem képezhet egyedüli kivételt, s az ő hivatásuknak, s ezzel nevelés-rendszerüknek is módosulnia kell. Ezentúl tenniök kell sokat, mit eddig nem tettek, megszokni amitől eddig idegenkedtek, ... szóval osztozniok kell a haza s övéik sorsában... Általánosan el van ismerve, hogy a női egyéniség szellemi tulajdonai mind mérvöket, mind minőségöket illetőleg lényegesen elütök a férfiúi egyéniségtől; következőleg el kell fogadnunk, hogy a nők részére a férfiakétól különböző kiképzési módozat szükséges vagy legalább is célszerű... Mindenek előtt tehát az a teendőnk, hogy odaképezzük a nemzet nőtagjait értelmiségben s erkölcsi műveltségben, mely megfeleljen a férfiakénak, hogy ezáltal a két nem egymást jól megérthesse s méltányolhassa. Munkafelosztás alapján, a nő első és legtermészetesebb munkaköréül, melyre minden nőt kell nevelni, a házi, a családi életet tartják... a családélet rendezésében s vezetésében, meg az anyai szeretet teendőiben, pótolhatatlan a nő. Egész lényük leginkább e munkakörnek van alkotva, s ennek is felelnek meg legjobban. ... De a nőnek minden olyan esetben, melyben tőle nem függő okokból e munkakört nem választhatja, nemcsak joga, hanem kötelessége más életpálya után látni. Ily esetben feladata, munkaerejét a társadalom hasznára értékesíteni, még akkor is, ha arra anyagi szükség nem kényszeríti” A felsőbb leányiskola felelhetett meg leginkább ezeknek a követelményeknek, mindamellett nem viselte magán a magánintézetek és zárdák hiányosságait, hibáit, amelyekről bő kritikát adott a szerző. „A magán intézetekben a családias élet csak némileg pótolható. Azáltal 30 Uo. 1447. p.
