Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918

Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében

munkakörét mélyebben vizsgálja, kénytelen bevallani, hogy míg a férfi az ország törvényeit — a nő annak erkölcseit alkotja.”1

Sokan ellenezték a nők „túlzott iskoláztatását”, mert attól tartottak, hogy a műveltséggel, széles látókörűséggel hiúság, elbizakodottság, túl nagy igények társulnak és a nő igazi rendeltetése háttérbe szorul. A kételkedők meggyőzésére Czinke István a következőket írta: „most is azt állítom — s ez szent meggyőződésem, — hogy bármely házasság, csak úgy lehet szerencsés, a férjre nézve soha megunttá váló édes kötelék, ha neje, egyéb tulajdonságai mellett, neki míveltség tekintetében is egyenrangú társa. Éppen Lukán, meg Hotykán,... , a hol az ember teljesen neje társaságára van utalva, válik kétszeresen szükségessé, hogy a nőnek is magasabb műveltsége legyen. És ez nem zárja ki azt, hogy azért jó gazdasszony és kifogástalan házinő is ne lehessen.”1 2 Műveltségre természetesen nemcsak házastársként volt a nőnek szüksége, hanem anyaként is, hiszen az anyai nevelés felelősségének gondolata, amit nemcsak a család, hanem az egész nemzet jövője szempontjából is döntő fontosságúnak tartottak, már a nőemancipációs törekvések kezdetén is jelen volt. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain olvashatjuk ezzel kapcsolatban: „A gyermek azzá lesz, a mivé neveltetik... A nő a gyermeknek első és leghivatottabb nevelője... A gyermekek tudtokon kívül anyjuk modorához, beszédéhez, magaviseletéhez s életrendszeréhez idomulnak! Szokásait eltulajdonítják, s jelleme szemmel láthatólag testesül meg bennök. Az anya az emberi nemünk látható gondviselése, általa lesz a család, a nép, a nemzet. Befolyása tartós és egyetemes.”3

Mint anya, gyermekei vallásos nevelése fölött őrködött, emellett elvárták tőle, hogy saját vallásosságával olyan családi életet teremtsen, amely a világgal szemben biztonságot, vigaszt nyújtó menedéket jelent minden családtag számára. „A ti hivatástok a házi tűzhelyen szítani az élet melegét. A sors csapásainál isten bizalmából erőt merítve, erőt adni. Az örömben, boldogságban részt venni a nélkül, hogy mutatnátok, hogy általatok származik. Az élet küzdelmeiből követelni osztályrészetüket a nélkül, hogy elárulnátok, hogy e küzdelem reátok terhes... Az élet viharai ellen egyedüli menedék a családi tűzhely, a vallásos hit.”4 — írta Bónis László Kolozs vármegye főjegyzője, akinek

1 A „nőképző-egylet” kérvénye. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (továbbiakban: PEIL), 1869. június 27. 815. p.

2 CZINKE István: Levél egy anyához — Könyvismertetés. In: PEIL, 1881. április 24. 542. p.

3 HÖRK JÓZSEF: A nőről és a hármas hivatásáról — töredék. In: PEIL, 1886. már. 7. 302. p.

4 BÓNIS ISTVÁN: Leányaimnak. Konfirmációjuk alkalmából. In: Protestáns Közlöny, 1887. május 26.