Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
14 Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001) birtok („bürgerliche oder Privatgrunde”); 2. településen kívül, nagyobb földterületen elhelyezkedő, legtöbbször önállóan gazdálkodó ún. nemesi birtok („Kurialgrundstücke oder andere Landgüter”). Az első kategóriába tartozó birtokokat all. táblázat szerint összeírták és értő gazdasági szakemberekkel megbecsültették, majd ezt követően — mivel szétaprózottságuk miatt nem érte meg a Kamarának saját kezelésbe vonni — meghirdették bérbeadásukat. A kihirdetést követő négy hét múlva, előre meghatározott napon, a földből származó éves jövedelemhez viszonyítva a legtöbbet kínálónak egy vagy két évre kiadták (25., 27. pont). A bérleti szerződést a felettes hatóság csak abban az esetben hagyta jóvá, ha tartalmazta a kontraktus felmondásának feltételeit — Mihály nap előtt három hónap — a földek pontos helyét a szomszédok megjelölésével, valamint kikötötte, hogy telekszomszéd nem veheti bérbe az adott területet, nehogy később problémát okozzon a földek szétválasztása. Erdők esetében favágásra, fakitermelésre nem, csak makkoltatásra és legeltetésre lehetett szerződni (26. pont). Nem lehetett bérbe adni viszont a szőlőket. Ebben az esetben a biztosok egy helyi vincellérrel egyeztek meg az elvégzendő munkákról, illetve az azokért járó fizetségről. A kialkudott munkabért a kolostorba kinevezett gondnoknál helyezték el, aki az elvégzett munka arányában alkalmanként fizetett (27. pont).27 Hasonlóan adták bérbe a kolostori szabad bor-, sör- és pálinkaméréseket. A kihirdetés előtt az elöljárónak kellett nyilatkoznia arról, hogy ez a tevékenység évente mennyi tiszta hasznot hoz, majd ennek megfelelően a legtöbbet kínálóval egyéves időtartamra szerződést kötöttek (31. pont). A földek másik csoportját, a nemesi birtokokat általában a Kamara mintegy kincstári birtokként a saját kezelésébe vonta. Ezekről először is a kolostori elöljáró készített pontos kimutatást (39. pont), mely tartalmazta a birtok helyét, nagyságát, az igazgatását végző személy(eke)t, a birtok(ok)on dolgozó szolgálókat név szerint, valamint szolgálatuk időtartamát. Továbbá kimutatást készített a bérükről: meddig kapták meg és ennek következtében még mennyi jár nekik. A házfőnöknek nyilatkoznia kellett arról is, hogy a hivatalnokoknak volt-e elszámolási kötelezettségük, annak meddig tettek eleget és van-e ezen a téren valamilyen elmaradás (40. pont). Az elöljáró nyilatkozata alapján a bizto27 Az instrukció 32. és 33. pontja rendelkezik a kolostor pincéjében lévő borok tárolásáról, valamint a pincék őrzéséről, melyeket újabb zárakkal láttak el. Az egyik kulcsot a házmesterre bízták, a másikat a helyi bírónak adták át. Ahányszor a gondnok a pincének utánanézett, illetve szombat délutánonként a bort átfejtette, azt csak a helyi bíró, illetve városokban egy városi tanácstag jelenlétében tehette meg, aki a munka végeztével ellenőrizte a hordókat és lezárta kulcsával a pincét.
