Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Kilencven éve alakult az Országos Református Lelkészegyesület

132

Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001)

elnök lett volna Morvay Ferenc, azt már soha sem fogjuk megtudni. Bizonyára nagyon kiváló. Még tizenhét évet élt. Aktív volt, cikkezett. Okosan, bátran, kezdeményezően, régi elveihez méltón, az ORLE soraiban mint megbecsült közvitéz tevékenykedett. Az eleve elrendelő Isten azonban Baltazár Dezsőt választotta ki az ORLE vezéréül. A történelemből tudjuk, hogy csak áldhatjuk nevét e választásért. Huszonküenc esztendőn át állt az ORLE élén. Nevük összeforrt. Az ORLE egyházunkat modern és evangéliumi egyházzá formáló munkálkodásában benne van Baltazár kezdeményezése, fáradozása, állhatatossága és okos kompromisszum készsége is. A református lelkészi kar a társadalom krémje volt. Olyan vezetőket állított Baltazár mellé, akikkel együtt a reformok, akkor merésznek tűnő újítások sokaságát lehetett teljesedésbe vinni.

Szokták mondani, hogy az ORLE a református lelkészek érdekvédelmi szervezete volt, amolyan lelkészi szakszervezet. Szó sincs azonban arról, hogy csupán a lelkészek munkakörülményeit, fizetését, képzettségének emelését, továbbképzését, gyermekeik jövőjét, saját öreg napjaik biztosítását, özvegyeik és árváik sorsát kívánták kedvező helyzetbe hozni. A lelkesedés, a hivatásuk iránti érzelmi elkötelezettség mellett jól felfogott személyes érdekük is az volt a lelkészeknek, hogy a református egyház élete eleven, prosperáló legyen. Az 1848/20. te. maradéktalan végrehajtását írta zászlajára az ORLE. E törvény kimondta a bevett felekezetek egyházi és iskolai kiadásainak állami fedezését. De nem csupán ezt, hanem azt is, hogy a bevett vallásfelekezetek tényleges egyenlőségét a viszonosság alapján valósítsa meg az állam. Mindezen túl az ORLE egy sor emberbaráti és a nemzet egészének javát szolgáló reformtörekvést tűzött maga elé és valósított meg. A korabeli napisajtó katolikus befolyás alatt álló része a református lelkészek forradalmát látta az ORLE megalakulásában. Különösen sérelmezte az 1848/20. te. 2—3. §-nak követelését az egyetemes felvilágosodás és a nemzeti haladás előmozdításának programját. Szabadkőműves, sőt szociáldemokrata hatást vélt benne felfedezni. Baltazárt a Népszava agitátorait megszégyenítő magatartással vádolta. Részben osztotta ezt a véleményt a református egyház hivatalos vezetése is.

Az ORLE alapszabályában pedig szó szerint benne volt, hogy „csak a fennálló egyházi törvények [...] megtartása mellett és ezek sérelme nélkül működhetik” a lelkészegyesület. Ezt azonban 1917 tájáig a hivatalos egyházi vezetés nem hitte el, bár bizalmatlansága fokozatosan oszlott. Tapasztalta az ORLE működésének konstruktív, egyházépítő jellegét, meghunyászkodás nélküli lojalitását. Meggyőzte az is, hogy a lelkészek legnagyobb része a következe években belépett a lelkészegyesületbe. Mindezek lehetővé tették, hogy az ORLE saját vezetőit törvényes választások útján magas egyházi tisztségekbe juttassa és a hivata-