Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)
124 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) lyedjen, hogy a nemzethűség fokmérőjének, politikai és gazdasági kalkulációk tárgyának tegyék meg. Szerintük a keresztség „társadalmi vagy nemzeti hasonulásoknak nem jelentheti előfeltételét”.35 Tiltakoztak az ellen is, hogy a keresztséggel élni kívánók kereseti vagy fennmaradási lehetőséget várjanak tőle. Eltekintettek ugyanakkor attól, hogy azok a zsidók, akik a körülöttük támadt viharban a menekülésnek ezt a módját választották, sürgető kényszernek engedtek: így próbáltak az ellenük irányuló, életlehetőségeiket szűkítő, a „másságot” elvető, a kereszténységet viszont reményeik szerint honoráló társadalmi légkör és a nyomában megjelenő állami intézkedések ellenében levegőhöz jutni. (Az 1938-as és a későbbi kikeresztelkedéssel az érintettek számára valójában csak nagyon bizonytalan előnyök jártak: részben a zsidótörvények ennek fejében nem ígértek enyhítést, részben azzal az említett kockázattal járt, hogy a zsidóságból kiválnak, de a keresztény társadalomba csak úgy-ahogy tagolódhatnak be.) A keresztény lapok néhány bátrabb hangú írása nemcsak az áttérni szándékozó zsidóságot ítéli el azért, hogy a keresztséget eszköznek tekinti, amely a zsidótörvény alól külsődleges jogi védelmet ad. Azt, hogy a keresztség vonzerejét sokak számára csak ez jelenti, a kormányon is számon kérik. Hiszen — írja a lap — a kormány adott alkalmat „a keresztyén nevezet méltatlan árúba bocsátására és le- alacsonyítására, amikor a bizonyos dátum előtt lecsorgott keresztvizet anyagi előnyök jogcímévé deklarálta”.36 Megfogalmazódott az az elv is, hogy az egyházaknak résen kell lenniük, hogy megőrizzék a „keresztség” tisztaságát.37 Ennek érdekében fontosnak tartották az érdekeltek meggyőzését arról, hogy mielőtt erre a lépésre elszánnák magukat, mérlegeljék: a keresztségnek csak lelki értelemben van ígérete, ne reméljenek tőle anyagi előnyöket. A „kevesebb több” jelszót hangoztatták és próbálták érvényesíteni. Arra hívták fel a kereszteléseket végző papság figyelmét, hogy csakis azokat kereszteljék meg, akik számot vetnek azzal, hogy számukra a megkeresztel- kedésből semmiféle előny nem származik.38 Az áttérők seregével — 35 Evangélikus Élet, 1939. május 20. 8—9. p. 36 Protestáns Szemle, 1939/39.sz. 40. p. 37 Evangélikus Élet, 1939. február 25. 4. p. 38 Forgács Gyula református lelkész szerint a református egyháznak nyíltan az áttérő tudtára kell adnia, hogy „áttérésükkel kapcsolatban semmiféle anyagi előnyöket, állást vagy különös kedvezményt nem biztosít számukra; hogy nem kap olyan születési vagy áttérési bizonyítványt, amelyből ne tűnne ki, hogy előzőleg milyen vallású volt.” FORGÁCS GYULA: A zsidó áttérők figyelmébe. Bp., 1938. 4. p. Fontosnak tartotta, hogy az áttérni szándékozó szerezzen be Bibliát, református énekeskönyvet, Kátét, ezenkívül oktatásban kell részt vennie, valamint a vasárnapi istentiszteleteken. Fél év próbaidőt javasolt, amikor a „jelölt" még eldöntheti, kíván-e
