Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)
K. Farkas Claudia: A „kikeresztelkedés” problémája 123 A kérdés úgy szólt, van-e joga az izraelita hitközségeknek ahhoz, hogy az áttérni szándékozóknak ennyire nehéz feltételeket szabjanak és szándékuk kivitelezését indokolatlanul megnehezítsék. A keresztény felekezetek körében volt olyan vélemény, hogy a rabbik az 1868/43. te. adta jogukkal élve olyan nehézségeket okoznak, melyek már nem tűnnek indokolható, törvényesnek. Az izraelita hitközségek merev, az áttérést szinte minden lehetséges módon gátolni kívánó ügykezelése a keresztény egyházak és a zsidó felekezet között valóban súrlódások forrásává lett. Úgy tűnt, igazolódnak azok a mondatok, melyeket a Budapesti Izraelita Hitközség vezetősége írt Raffay Sándornak az áttérések nyomában várhatóan járó, felekezetek közötti ellentétekről.33 A zsidórendelet tehát a keresztény egyházakban is felborzolta a kedélyeket. 1938 tavaszától a keresztény egyházi sajtóban számos cikket találunk — az általuk használt korabeli kifejezéssel élve — a zsidóságból „áttértek” helyzetéről, annak nyomán, hogy — mint már említettük — a javaslat nyomán hirtelen nagyra nőtt az áttérők száma. „Váratlanul ért ez a tapasztalás”34 — olvashatjuk az „Evangélikus Elet” egyik, a zsidókérdésnek szentelt cikkében. Ezt a keresztény egyházak jellemző megnyilvánulásának tekinthetjük. Egyházi berkekben viharos viták származtak abból a meglepő körülményből, hogy a törvényjavaslat 1919. augusztus elsejei, a keresztény hitre térés honorálására vonatkozó időhatára sem vetett véget az áttéréseknek. Abból, hogy a törvény miatt terhes népvándorlás indult meg, az egyházakon belül is véleménykülönbségek támadtak. Sokan gátat akartak vetni a jelentkezések özönének. Népes volt azonban azoknak a tábora is, akik „mindenek megkeresztelését” sürgették. Az írások terjedelmes csoportja foglalkozik annak az elemzésével, mi lenne a keresztény egyházak helyes magatartása az áttérési mozgalom irányában. Általánosnak mondható az a vélemény, hogy a zsidósággal szemben missziós kötelezettségeik vannak. A zsidóság misszionálásának gondolatát tehát általában az adott helyzetben sem vetették el. Azt is felismerték azonban, hogy az egyházaknak a tömeges átkeresztelkedésekből kára is származhat, amennyiben a keresztség tekintélyén a „felelőtlen” megkeresztelések csorbát ejtenek. Ezzel számot vetve írják a lapok, hogy a térítés csakis „felelős” misszió lehet, semmiképpen nem lehet azonos a „hirtelen felszippantással, a felelőtlen, felszínes és gyors munkával”. Az egyházak sérelmezték, hogy a „keresztség” az egyik leggyakrabban használt kifejezéssé vált, ám az érdeklődés homlokterébe nem önmagáért, hanem a zsidókérdés felvetésével, a zsidótörvénnyel kapcsolatban került. Ellenezték, hogy a keresztelés asszimilációs érvvé süly33 Egyenlőség, 1938. április 28. 3. p. 34 Evangélikus Élet, 1938. július 23. 7. p.
