Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - K. Farkas Claudia: A "kikeresztelkedés" problémája a zsidótörvények idején (1938)
120 Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001) mészetesnek vették, hogy a zsidó kézben lévő vállalatoknál először azokhoz fognak ragaszkodni, akik kitartottak vallásuk mellett, zsidók maradtak. Az áttérések a rabbikar szemével A „kitérési hullám” miatt a rabbik is nehéz helyzetbe kerültek. Az áttéréseket túlnyomórészt elítélően értékelték. A korabeli zsidó felekezeti sajtóorgánumok jó néhány, rabbiktól származó írást közöltek, láthatóan azzal a céllal, hogy a felekezetet elhagyni készülőket szándékuktól eltántorítsák, a már ismertetett érvekkel. Annak az igyekezetnek a hátterében, hogy a kitérni készülőket a kitérés szükségtelen, illetve értelmetlen voltáról meggyőzzék, több megfontolás is fölfedezhető. Az egyik szempont nyilvánvalóan az egyház és lelkészei szellemi befolyását fenyegető veszély volt. A hitközségek gyengülésétől is tartottak. Az izraelita felekezetnek azonban a kikeresztelkedés tömegessé válni látszó jelensége az erkölcsi káron túl érzékeny anyagi veszteséget is okozott. Vezetői többek közt ezért is hirdettek küzdelmet az áttérések megfékezésért. A korabeli sajtón túl befolyásos személyiségekhez, köztük a keresztény egyházak vezetőihez is fordultak az ügy kapcsán. Rendelkezésünkre áll több olyan, zsidó vallási vezetők tollából származó levél, beadvány, melyeket keresztény egyházfőknek juttattak el. Ezekben tiltakoztak a keresztény egyházak eljárása ellen,nehezményezve, hogy az áttérni kívánókat tömegesen átveszik, ahelyett, hogy a „járványnak” megpróbálnának gátat vetni. Közülük is kiemelkedik elszántságával és szókimondásával az a beadvány, melyet 1939 elején a Budapesti Izraelita Hitközség juttatott el az evangélikus egyház vezetőjének, Raffay Sándornak. A levél első részében tiltakoztak a keresztény egyházaknak az áttéréssel kapcsolatos engedékenysége ellen. Ezt az eljárást a hitközség „a legsérelmesebbnek tartja, ezt elítéli és ellene a legerélyesebben tiltakozik”27 — olvashatjuk a beadványban. Úgy látták — ami nem volt híján minden alapnak —, hogy a tömeges áttérés a keresztény egyházaknak számottevő hasznot is hoz, és az anyagi szempontok mérlegelése nagymértékben befolyásolja őket a kereszténységet felvenni szándékozók átvételében. (Ezzel egyébként keresztény oldalról is érveltek a keresztelések ellenzői. Arra figyelmeztettek: nem szabadna az egyházaknak a „betérő” zsidóságban elsősorban „adóalanyokat” látnia ...) Kimondják azt is, hogy a fenti gyakorlat elkerülhetek lenül a „katholikus, protestáns és zsidó felekezetek között amúgy is fennálló ellentétek” kiéleződésével járna. 27 EOL. 101/1939.
